„19 éve megbecsült tagként, az akkor friss közép-kelet-európai demokráciák talán leghaladóbbnak, legfejlettebbnek, legnyitottabbnak és legfejlődőképesebbnek ítélt államaként csatlakozhattunk a európai közösséghez. Szabad utazás – micsoda nagy szó volt ez akkor! – szabad kereskedelem, szabad tudományos, kulturális és vállalati kapcsolatok, letelepedés és tanulás bárhol az unióban, közös értékek és közös, egyre fényesebb jövő lehetősége nyílt meg előttünk.
Az biztos, hogy akkor nem arról álmodtunk, hogy egy rabló, kizárólag a saját önérdekeit szem előtt tartó, szűk társaság megfosztja hazánkat mind a fejlődés lehetőségeitől, mind annak forrásaitól. Biztos, hogy nem az volt a cél, hogy a fővárosban az emberek csaknem húsz százaléka, vidéken pedig negyven százaléka létminimum alatt éljen! Biztos, hogy nem olyan országot akartunk, ahol egymillió szegény nyugdíjas van, és családok százezrei küszködni kényszerülnek a mindennapi megélhetésért; ahol tudatosan emelik a rendszer fő szabályozó elvévé a korrupciót, szándékosan rombolják szét az oktatást, az egészségügyet, a szociális juttatások rendszerét és az igazságszolgáltatást; fosztják meg jogaitól a civil társadalmat, az egyént és a sajtót, és amit nem szándékosan tesznek tönkre, azt a dilettantizmusukkal verik szét!
A Fidesz kormánya Magyarországból, az egykor reményteljes új EU-tagból mára félfasiszta önkényuralmat csinált, alantas eszközökkel. A bezárkózás, az idegengyűlölet, az ultranacionalizmus, a rasszizmus, az önzés, a szolgalelkűség és a tudatlanság üli torát, ezt ünneplik a mai kormánypártok és kiszolgálóik, mindent és mindenki mást semmibe véve.”
Nyitókép: Facebook