Heisler András tíz évét elsősorban annak a közösségnek a képviselői hivatottak értékelni, amelynek tagjai megválasztották. Ez a tíz év az egymást követő Orbán-kormányok időszakára esett. Kár lenne tagadni, hogy a magyarországi zsidóság meghatározó része, illetve a kormány viszonyát történelemszemléletbeli viták terhelik. Ezek a holokauszt mellett a numerus claususra, majd az azt követő zsidótörvényekre vezethetők vissza. Ugyanakkor azt is látni kell, a többi fejlett demokrácia sem mentes a heves vitáktól. Aki olvassa a Jüdische Allgemeine németországi zsidó újság cikkeit, maga is képet kap arról, milyen aggodalmak nyomasztják Európa legfontosabb országának zsidóságát.
A Mazsihisz-elnökválasztás előtt e sorok írójában munkált a kisördög, a Mazsihiszen kívüli kibicként aközött vacillálva, hogy a Heisler utódjául bejelentkező két jelölt közül a szülővárosából való Nógrádi Péter budapesti ügyvédnek vagy részben alföldi származásúként, sőt 1944-ben Kecskemétről deportált dédszülők leszármazottjaként a kecskeméti Grósz Andornak szorítson-e inkább. A Mazsihisz-küldöttek mindenesetre vasárnap az utóbbi jelöltet választották meg meggyőző többséggel.”