„Kohn újságot olvasva megszólal. – Mit szólsz? Az állatkertben vízilóbébi született – kérdezi Grünt, aki kétkedően csóválja a fejét: – Na és, jó az nekünk zsidóknak?
A szövegváltozataival együtt közkeletű zsidó viccnek – emlékezetünknek a néhai Hernádi Miklós őrizte ezt meg – most az ad aktualitást, hogy Heisler András Mazsihisz-elnökségének tíz éve után a legnagyobb magyarországi zsidó szervezet vasárnap új vezetőt választott. Grósz Andor, az új elnök azt mondta, békét, nyugalmat, szeretetet és megértést szeretne. Ahogyan a magyar holokauszt nem pusztán magyar belügy, hanem a magyar múlt 1945 óta kiheveretlen sorskérdése, úgy annak is közéleti rangja van, ki tölti be a Mazsihisz elnöki tisztét. Éppen ezért Grósz Andor szavaihoz annyiban is csatlakozhatunk, jöjjön el a nyugalom ideje a magyar közélet és a vezető zsidó felekezeti képviselet között is!
Heisler András tíz évét elsősorban annak a közösségnek a képviselői hivatottak értékelni, amelynek tagjai megválasztották. Ez a tíz év az egymást követő Orbán-kormányok időszakára esett. Kár lenne tagadni, hogy a magyarországi zsidóság meghatározó része, illetve a kormány viszonyát történelemszemléletbeli viták terhelik. Ezek a holokauszt mellett a numerus claususra, majd az azt követő zsidótörvényekre vezethetők vissza. Ugyanakkor azt is látni kell, a többi fejlett demokrácia sem mentes a heves vitáktól. Aki olvassa a Jüdische Allgemeine németországi zsidó újság cikkeit, maga is képet kap arról, milyen aggodalmak nyomasztják Európa legfontosabb országának zsidóságát.
A Mazsihisz-elnökválasztás előtt e sorok írójában munkált a kisördög, a Mazsihiszen kívüli kibicként aközött vacillálva, hogy a Heisler utódjául bejelentkező két jelölt közül a szülővárosából való Nógrádi Péter budapesti ügyvédnek vagy részben alföldi származásúként, sőt 1944-ben Kecskemétről deportált dédszülők leszármazottjaként a kecskeméti Grósz Andornak szorítson-e inkább. A Mazsihisz-küldöttek mindenesetre vasárnap az utóbbi jelöltet választották meg meggyőző többséggel.”
Nyitókép: Facebook