A tényleges hódmezővásárhelyi eredményeket egy bizonyos Rapcsák András és Lázár János lapátolta össze hosszú évek kemény munkájával.
„Ma reggel békésen ébredtem, serényen megvakartam az üstökömet, és rögvest feltettem magamnak a kérdést: miért nem képes építkezni, normálisan dolgozni a hazai ellenzék?
Vegyük például Hódmezővásárhelyt. Nem azért, mert egy városra onnan születtem, hanem mert remek látlelete a svejki valóságnak. Hasek művében, ugye, sorra ott mozognak a képzelet jeles figurái: Lukás főhadnagy, Marek egyéves önkéntes, Dub hadnagy, Vodicska szapőr, Sagner kapitány. Valamint számosan mások, akiknek persze külön tulajdonságaik is vannak, az író mégis menthetetlenül hülyének ábrázolja mindannyiukat. Ezzel nem is volna gond, az emberek olyanok, amilyenek, de – hogy visszakanyarodjunk Vásárhelyre – a Svejket mégsem azért írták, hogy a szereplőivel benépesítsék a városházát. A jelek szerint Márki-Zay Péter másképp gondolkodik: összefogdosta a képzelet lovagjait. Akiknek egy része már otthagyta őt, néhányan csendben dekkolnak, és akad, aki éppen átáll a sötét oldalról, mert talán már nem is olyan vicces a regény.
Vannak helyi ismerőseim, akik nem is olyan régen azt mondták nekem, hogy Márki-Zay Péter polgármester nagyon vonzódik a – hogy is mondjam csak – sajátos életű figurákhoz. Nem állítom, hogy már minden mesehős városi megbízást kapott, de hogy már máshonnan is igazolnak, ténykérdés. Legújabban kiderült, hogy láthatatlan erők megbíztak egy indiai (!) csalót, hozna uniós támogatásokat a városba. Lehet, hogy az illető eljutott mondjuk a susáni olvasókörbe, ahol jóságos adathalászként elkápráztatta a helyieket számoszlopaival, de valószínűbb, hogy csak simán felvette a megbízási pénzt.
Márki-Zay polgármester most éppen nem szereti, sőt feljelentette őt, amit a hírek szerint olyan nagyon nem híresztelt (vajon, miért is?). Addig a mese arról szólt, hogy az indiai mesehős az úgynevezett Greenfield-projekttel majd 11 milliárdot vagy annak egy tekintélyes részét szállítja a városnak. A manóvár azonban összedőlt, és mindössze néhány hónap után Márki-Zay Péter – a volt jegyző szerint – azt válaszolta, hogy olyan, mint Greenfield-projekt, nem is igazán létezik.”
Nyitókép: AFP / Kisbenedek Attila
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
Még a végén árnyalódna a „mindenki azt mérte, hogy” közhangulat.
Magyar Péterék még mindig tagadják, pedig egyre nyilvánvalóbbnak tűnik, hogy brutális megszorítócsomaggal készülnek a választásra. Az európai Unió elitjének megfelelő adóemelés minden magyar ember életét megnehezítené. Az önét is, bárkire tervez szavazni jövőre.
Nagy Ervin az „unalmas” Bajnai-korszakot siratja, azt az időszakot, amikor családok százezrei szenvedtek megszorításoktól. Jövőre Magyar Péterrel ugyanez térne vissza.
Az ellenzék pedig mit művel? Visszataszító módon kufárkodik a nehéz helyzetben elő intézetis gyermekekkel.
1969-ben megkérdezték egy Vietnámban szolgáló amerikai katonától, hogy mit üzen az ötven évvel később élő amerikaiaknak.
Hogy kik? Hát a Z-generáció. Azok, akik eltörölnék a múltunkat, a hagyományainkat, a történelmünket, az irodalmunkat, eltörölnének mindent.
Csak erre koncentrált.
Ő is a Belgiumban lévő orosz vagyon megszerzéséről ábrándozik.
