„Ma reggel békésen ébredtem, serényen megvakartam az üstökömet, és rögvest feltettem magamnak a kérdést: miért nem képes építkezni, normálisan dolgozni a hazai ellenzék?
Vegyük például Hódmezővásárhelyt. Nem azért, mert egy városra onnan születtem, hanem mert remek látlelete a svejki valóságnak. Hasek művében, ugye, sorra ott mozognak a képzelet jeles figurái: Lukás főhadnagy, Marek egyéves önkéntes, Dub hadnagy, Vodicska szapőr, Sagner kapitány. Valamint számosan mások, akiknek persze külön tulajdonságaik is vannak, az író mégis menthetetlenül hülyének ábrázolja mindannyiukat. Ezzel nem is volna gond, az emberek olyanok, amilyenek, de – hogy visszakanyarodjunk Vásárhelyre – a Svejket mégsem azért írták, hogy a szereplőivel benépesítsék a városházát. A jelek szerint Márki-Zay Péter másképp gondolkodik: összefogdosta a képzelet lovagjait. Akiknek egy része már otthagyta őt, néhányan csendben dekkolnak, és akad, aki éppen átáll a sötét oldalról, mert talán már nem is olyan vicces a regény.