Nagyon kevés dolgom lepődöm már meg a magyar közéletben

„Nagyon kevés dolgom lepődöm már meg a magyar közéletben és a biztonságpolitikai szakmai diskurzusok kapcsán... de van, amin mégis.  Robert C. Castel legutóbbi, győri szereplése, amelyen Hitlert (!) méltatta, ilyen.

Sok dologban nem értettem és értek Castellel egyet  az ukrajnai háború kapcsán. Viszont úgy gondolom, hogy mindaz, amit Izraelért tett,  a valós harci tapasztalata és a kifejezetten innovatív doktori disszertációja összességében ér annyit, hogy érdemes lehet odafigyelni arra, amit a modern háborúkról általában, és konkrétan az ukrajnai háborúról mond. Mondom, azzal együtt is, hogy a legritkább esetben értünk csak egyet.

Viszont április 30-án  Castel azt mondta egy győri rendezvényen, hogy szerinte az utolsó nagy európai vezető a  világpolitikában Adolf Hitler (!) volt. Aztán elismételte ugyanezt, hogy Hitler volt az utolsó nagy európai vezető... szóval teljesen biztos, hogy így is gondolta. Felvétel van róla, tévedés kizárva.

(Fun fact: április 30. egyébként Hitler halálának évfordulója, bár ez nyilván csak véletlen az adott kontextusban.)

Én viszont azt gondolom, hogy így vélekedni egyrészt megalapozatlan, másrészt morálisan is elfogadhatatlan. Biztonságpolitikai szakértőként meg főleg.

Megalapozatlan azért, mert szerintem összekeveri a »nagyság« és a »nagy jelentőségű« fogalmát.

Hitlert azt tette ha nem is naggyá, de nagy jelentőségűvé, hogy rombolt, és mérhetetlen szenvedést hozott a kontinensnek.

Naggyá viszont szerintem más tesz vezetőket. Naggyá az tesz vezetőket, ha építenek. Személy szerint sokkal nagyobb európai vezetőknek tartom az európai integráció alapító atyáit, az Alcide De Gasperi, Robert Schumann, Jean Monnet és Konrad Adenauer négyest. Nagy európai vezetőnek tartom – minden hibája és emberi gyengesége ellenére – Helmut Kohlt is, aki Európában talán a legtöbbet tette azért, hogy békésen véget érhetett a hidegháború (amihez nyilván kellett Mihail Gorbacsov bátorsága is).

Václav Havelnek hatalma soha nem volt sok, de mégis olyan morális tartást és ezzel remény adott emberek millióinak, mint nagyon kevesen. Lech Walesa szintúgy.  És nagy vezető volt, még ha nem is aktuálpolitikai értelemben, de II. Erzsébet királynő és II. János Pál pápa is. Európaiak voltak mind, a szó minden értelmében. Sok-sok különbözőséggel, de az európai alapértékek iránti roppant erős elkötelezettséggel.

Hitler viszont minden volt, csak nem nagy európai vezető.

Hitlert nagy vezetőnek tartani mindemellett morálisan is elfogadhatatlan szerintem. Nemcsak azért, ami a magyar zsidósággal történt az uralma idején. Hanem azért is, ami Európa zsidóságával, cigányságával, a melegekkel, a másként gondolkodókkal, és – nem mellesleg – milliónyi hadifogollyal és több tízmilliónyi, otthonát és szeretteit vesztett polgári lakossal történt.

Úgyhogy őszintén nem értem, hogy mi történhetett Castellel Győrben.  És remélem, hogy ez csak valamiféle pillanatnyi blackout, elszólás, rossz szóhasználat volt.

És azt is gondolom, hogy mindenkinek meg kell adni a lehetőséget, hogy őszintén elismerje, ha hibát követett el – és ha ezt megteszi, akkor mindenkinek jár a megbocsátás lehetősége is.

(Ha nem, az egy másik helyzet, és akkor nyilván le kell vonni a szükséges következtetéseket... de bízom benne, hogy nem lesz ilyen.)”

Nyitókép: Mandiner/Földházi Árpád