Poitiers-i csata: lövöldözésből lett több száz fős tömegverekedés Franciaországban
A francia belügyminiszter hazája „mexikanizációjáról” beszélt.
Miben volt más a 2006-os, a tizennyolcas demonstráció, valamint a 2023-as erőszakos kordonbontogatás? A publicista erre is válaszolt.
A Spirit FM-en hallható Önkényes mérvadó című társadalomkritikai magazin vendége volt Puzsér Róbert publicista. A műsorban a 2006-os, rendőri brutalitásba torkolló tüntetéseket és a Momentum idei, a Karmelita kolostornál véghez vitt kordonbontó akcióit hasonlították össze.
Gelencsér Ferenc pártja egyébként szavazatmaximalizálást remél a történtektől. „Ez a gyerekverő állampárt irodája!” – ilyen, illetve ehhez hasonló feliratokat ragasztanak ki aktivistáik a Fidesz irodáira.
A publicista először rámutatott: a köztelevízió székházát 2006-ban a tüntető tömeg ostromolta meg, de ez egy „organikus” folyamat következménye volt. Alulról jövő kezdeményezés, mondhatni.
„Én is ott voltam a Szabadság téren. Nem ostromoltam, de tüntettem” – fejtegette Puzsér, majd rátérve a 2018-as eseményekre elmondta, hogy azok már egyáltalán nem alulról jövő kezdeményezések voltak. Az ellenzék egy „nagy hisztit csapott le”, amikor kivonultak a Kunigunda utcához, a köztévé új épületegyütteséhez.
„Visszaélve a saját státuszukkal bemehettek a közintézménybe, ott rendezték a hisztit” – mondta, megjegyezve: „nyomorúságos volt”.
Puzsér azt gyanítja, hogy az ellenzék vélhetően azokat a sémákat akarja lekoppintani, amiket annak idején Orbán Viktor tett. „Meg kell retrózni az élményt” – utalt például a kordonbontásra, amelyből egyszer már kisült egy „rendszerváltás”.
Csakhogy – utalva a Momentum kampányára – a publicista leszögezte: „2006-ban tényleges rendőri erőszak volt. Azt nem lehet összehasonlítani”.
„Az, amit az Orbán rendőrei ott fenn a várban művelnek,
az legfeljebb csak a homeopátiás mennyisége annak a mértékű rendőri erőszaknak, ami 2006-ban lezajlott Budapest utcáin”
– fogalmazott.
Később megjegyezte, ezek a „történelmi ismétlődések” csupán „közröhejbe fullasztják azt a szándékot, az amúgy jogos indulatot, ami az Orbán-rendszerrel szemben felgerjed”.
Merthogy Puzsér úgy összegzett: az ellenzéknek saját történetet kellene írnia, „nem kölcsönvenni az orbáni vagy a nemzeti radikális földindulásnak a történelmét és azt megretrózni, és arra a nosztalgiára alapozva újraírni valamit, mert ezzel csak magukból csinálnak hülyét és szétégetik azokat az energiákat, amely energiáknak az Orbán-rendszert kéne szétégetniük és nem a nyomorult ellenzékét”.
Nyitókép: Baksa Róbert
***