A Wagner-csoport és a reguláris hadsereg közötti konfliktusokat látva nehéz nem észrevenni történelmi, konkrétan a náci Németországgal fennálló párhuzamokat.
Írta: Somkuti Bálint biztonságpolitikai szakértő, hadtörténész
Nehéz bármilyen érdemi információt megszerezni a hagyományosan paranoid módon titkolózó orosz felsőbb körökből. Ez olyannyira igaz, hogy a hidegháború alatt kremlinológia néven egy egész tudományág is létrejött a közvetett és/vagy részinformációk elemzésére. Nos, én sem kremlinológus, sem Oroszország szakértő nem vagyok, ezért sokkal inkább a Wagner-csoport és tulajdonosának katonai szerepléséből közelítem meg a zsoldoscsoport és a reguláris hadsereg hosszasan elhúzódó konfliktusát.
Amikor az ember hadtörténészként kezdi el vizsgálni a zsoldosalakulatokat törvényen kívül helyező, hatályos orosz előírások megkerülésével működő Wagner katonai magánvállalatot és arcát, Jevgenyij Prigozsint, nehéz nem észrevenni történelmi, konkrétan a náci Németországgal fennálló párhuzamokat.
már meglévő állami, közigazgatási intézményekkel. Így egyrészt versenyeztethette őket az erőforrásokért, másrészt az új, egyértelmű náci irányítás alatt álló szervezetek tagjaiban meg sem fordult az, hogy szembeszálljanak a Führer utasításaival. Példának okáért a birodalmi építésügyi minisztériummal párhuzamosan létrehozott hírhedt Organisation Todt volt később felelős a Franciaországban és egyéb megszállt országokban épülő Atlanti fal kivitelezéséért. Persze vannak további párhuzamok is. Például a hírek szerint a Wagnerben is ugyanúgy tilos bezárni a szekrényeket, mint a Waffen SS-ben volt szokás. A hírek szerint a Wagnerben mindenki alulról, rohamosztagosként kezdi, és képességei, teljesítménye szerint kap további előléptetést, kinevezést, feladatot. Nyilván a specialisták, pilóták, orvosok kivételével.
A fenti meritokratikus hozzáállás nagyobb hatékonyságot, a magasabb fizetés jobb motivációt, és a kettő együtt hatékonyan együttműködő alakulatokat eredményez. A korábbi idők zsoldoskompániáihoz hasonlóan a Wagner sokkal jobb teljesítményt nyújt a csatamezőn, mint a hagyományosan bürokratikus reguláris hadsereg. Ez az, amit Prigozsin, aki egészen alulról küzdötte fel magát, sosem felejt el az orosz fegyveres erők orra alá dörgölni. Könnyű célpontot jelentenek a „kényelmes irodákban üldögélő” bürokraták, akik „tehetetlenségükkel és kapzsiságukkal akadályozzák a Wagner csoport sikereit”.
Azonban véleményem szerint tévedés lenne túlságosan nagy hangsúlyt fektetni a Wagner tulajának közösségi médiában megjelenő indulatos megnyilvánulásaira. A korábbi vendéglátós múltjára utalva Putyin séfjeként emlegetett Prigozsin sokkal inkább egy Hofi-szerű szereplője az orosz közéletnek, mint tényleges alakítója. A Kreml több célra használja a korábbi condottierék szinte összes jegyét felvonultató, bátor, ravasz és kegyetlen milliárdost. Egyrészt rövid pórázon tartja a törvények által hivatalosan betiltott formában működő Wagnert és tulajdonosát, másrészt a kevés önálló orosz politikai tényezőként funkcionáló orosz fegyveres erőket revolverezi velük. A Wagner a sikereivel akkor is éles kontrasztot képzett a társadalom felé a sokat hibázó orosz hadsereggel szemben, amikor tavaly nyár óta több olyan időszak is volt, amikor mindössze métereket haladt előre Bahmutban. Annak ellenére, hogy a Kreml szóvivő Dimitrij Peszkov fia is harcolt nála, Prigozsin sokkal inkább a bunkósbot, amivel Putyin elnök oda sújt le, ahova akar.
Prigozsini kirohanás
Emellett a hiányos fogsorú, káromkodva, indulatosan beszélő Prigozsin lényegében a műveletlen, alsóbb néposztályok bajnokának szerepét is játssza. Hofihoz hasonlóan. Ő az, akivel a dühös, alkoholista szibériai muzsik is nyugodtan tud azonosulni. Trollkodásai azonban elárulják, hogy szintén Hofihoz hasonlóan ő is csak eljátssza a nép egyszerű gyermekét. Egyszer egy cseh bulvárlap megkérdezte, hogy harcolnak-e csehek nála. Erre azt válaszolta: Igen, természetesen, derék katonák a csehek, egy egész zászlóaljnyi van belőlük nálam, úgy hívjuk őket, hogy a Svejk-zászlóalj. Nos, nem hiszem, hogy Jároslav Haseket oktatnák az orosz általános iskolákban.
A történet folytatásaként összehívta a parancsnokait, és válaszul arra, hogy az Európai Parlament szankciókat vetett ki rá, „feloszlatta” az intézményt. De még előtte küldött nekik is egy nagy kalapácsot. Ennyi „toxikus maszkulunitást” talán utoljára John Wayne-től láttunk. Ebbe a körbe tartozik, hogy a frissen elfoglalt szoledari sóbányákban talált második világháborús amerikai fegyverekkel filmeztette magát, és a télen, amikor a médiában ment a találgatás, hogy Putyin székére pályázik, ágyúdörgéssel a háttérben kijelentette, hogy igenis jelölteti magát az elnökválasztáson 2024-ben, de Ukrajnában. A tudatosan épített keménylegény-imázs felépítése mögött nemcsak komoly szellemi teljesítmény áll, hanem Prigozsin is szemlátomást élvezi is, amit csinál. Amikor egy Szu-24-es vadászbombázó fülkéjéből párbajra hívta Zelenszkij elnököt, vagy a harcok közvetlen közeléből jelentkezik be, akkor személyes bátorságáról is tanúbizonyságot tesz.
A valamikor hasonló vállalkozást vezető amerikai külpolitikai guru, Edward Luttwak szerint Prigozsin nemcsak, sőt nem elsősorban több lőszert szeretne kapni, amikor a rossz ellátásra panaszkodik, hanem több pénzt. És ebben is hasonlít a korábbi idők condottieréire. Az orosz állam nyilván bőkezűen honorálja tevékenységét, ráadásul az általa folyamatosan támadott hadsereg biztosítja a szervezet működésének hátterét. Ki más? Hiszen a modern korban példátlan módon a Wagner nemcsak könnyűgyalogos egységekkel, hanem harckocsikkal, tüzérséggel, sőt légierővel is rendelkezik. Ezek az eszközök pedig nem jöhetnek máshonnan, mint a hadseregtől.
ki a magasabb fizetéseket irigyelve, ki a pozícióját féltve, és ki a folyamatos vádaskodások miatt. Azonban a Washington Post legutóbbi, árulásról szóló vádja biztosan valótlan. Prigozsin pontosan tudja a helyét a rendszerben, és ha legutóbb Putyin közvetett támadásával túl messzire is ment, az az ember, aki az árulást a saját szervezetében is főbenjáró bűnnek tekinti, az végképp nem valószínű, hogy erre vetemedne.
Maga a hír egyébként abból a szempontból kifejezetten érdekes, hogy az amerikai médiaguruk, a spin doctorok mennyire nem ismerik, nem értik az oroszokat. Mert afelől senkinek egy szemernyi kétsége ne legyen, hogy ami a Washington Postban nagy súllyal megjelenik, arra a demokrata hálózatok és jelenleg a Fehér Ház előzetesen ne bólintott volna rá. Mármint ha nem tőlük indult a kezdeményezés, látva „megromlott viszonyt” a Kreml és Prigozsin között. Kizárt dolognak tartom, hogy a self-made man,
aki a rendszerváltás környékén utcai hot-dog árusból küzdötte fel magát luxus cateringet üzemeltető vállalkozóvá, ilyen lépésre szánná el magát.
Különösen úgy, hogy jó eséllyel pontosan tisztában van vele, sok esetben ő maga Putyin elnök ökle, amelyet az elnök a megmerevedett, elkényelmesedett bürokraták nógatására használ. Vagy valaki úgy gondolja, hogy a végén saját magának is küld egy falbontó kalapácsot?
Nyitókép: Handout / TELEGRAM/ @concordgroup_official / AFP