Kisebbségi magyarként kérjük (vissza) a woke-ot és a PC-t

„Legközelebb, amikor hangos röhögés kezdődik a nyugati politikai korrektség és woke aktivistáin, és rettegni kezd a nagyérdemű, hogy esetleg hozzánk is begyűrűzik a túlzott érzékenység, gondoljunk mondjuk a munkatárgyalásra, amikor azért nem vesznek fel valakit, mert hallják az akcentusán az identitását, vagy arra, ha valaki kisebb beosztásba, alacsonyabb fizetési kategóriába került, mert az a lakhelye, születési helye, ami.

Ma a woke és a politikai korrektség (PC) ostorozása Magyarországon hozzátartozik az úri jómodorhoz, a morális tisztesség felmutatásához, és a jófejség bizonyításához. Az, aki valamit is ad magára – politikai oldaltól függetlenül –, nem dől be ezeknek az ideológiai bóvliknak, van annyira eredeti, hogy beintsen nekik, és annyira bátor, hogy bátran egyetértsen mindenkivel: gyanús ez a két, messziről iderángatott fogalom.

Jellemző, hogy a woke és a PC elutasításakor mindig valamilyen, lehetőleg túlzó, amerikai, de legalább nyugat-európai példát hoznak fel az elégedetlenkedők.

Arról, hogy most már a kisebbség(ek) zsarolják a többséget, hogy az identitáspolitikai témák elnyomják a fontos, konkrét, valós és sürgető ügyeket. (Az identitásproblémák nem fontosak, nem sürgetnek, és hogy mi mögöttük a konkrétum, azt az óhatatlanul többségi magyarországi vitatkozó nem firtatja). Soha, még véletlenül sem merül fel annak a lehetősége, hogy a woke és a politikai korrektség a kisebbségben élő magyarok számára lehet fontos, Magyarország határain kívül, mivel mindenféle hátrányos megkülönböztetés, egyenlőség- és jogbiztonsághiány, rejtett vagy nyílt diszkrimináció rajtuk is csattan. Nekik is kiemelten szükségük van a társadalom folyamatos, fel nem függeszthető önreflexiójára.”

Nyitókép: Parászka Boróka Facebook-oldala