„Legközelebb, amikor hangos röhögés kezdődik a nyugati politikai korrektség és woke aktivistáin, és rettegni kezd a nagyérdemű, hogy esetleg hozzánk is begyűrűzik a túlzott érzékenység, gondoljunk mondjuk a munkatárgyalásra, amikor azért nem vesznek fel valakit, mert hallják az akcentusán az identitását, vagy arra, ha valaki kisebb beosztásba, alacsonyabb fizetési kategóriába került, mert az a lakhelye, születési helye, ami.
Ma a woke és a politikai korrektség (PC) ostorozása Magyarországon hozzátartozik az úri jómodorhoz, a morális tisztesség felmutatásához, és a jófejség bizonyításához. Az, aki valamit is ad magára – politikai oldaltól függetlenül –, nem dől be ezeknek az ideológiai bóvliknak, van annyira eredeti, hogy beintsen nekik, és annyira bátor, hogy bátran egyetértsen mindenkivel: gyanús ez a két, messziről iderángatott fogalom.