G7-burleszk

„És ezek után térjünk vissza napjaink történéseihez, hisz, ha valaha, akkor most aztán valóban szükség lenne, bár most már inkább úgy kell fogalmaznunk, szükség lett volna arra, hogy a világ meghatározó államainak vezetői bebizonyítsák, mind intellektuálisan, mind morálisan készek arra, hogy a világ számára olyan stratégiát fogalmazzanak meg, ami segíthet kiszabadulni ebből az egyre fenyegetőbb világháborús örvényből. Ám ehelyett inkább egy szánalmas burleszk tanúja volt a világ, amelynek tehát két fő napirendi pontja volt, az egyik az ukrán elnök megdicsőülése, a másik Kínának szánt figyelmeztető-fegyelmező üzenetek megfogalmazása.

Az ukrán elnök beszédének lényege az ukrán béketerv ismertetése volt, amellyel kapcsolatban ő maga is és a G7 vezetői is annak »racionalitását« hangsúlyozták. E racionalitás egyébként abban nyilvánul meg, hogy e terv szerint Oroszország mindenünnen kivonul, természetesen a Krímből is, fizet ezermilliárd dollár jóvátételt, vezetőit nemzetközi bíróság elé állítják, és így már semmi nem állja útját Oroszország korlátlan kifosztásának. Nos, nem kétlem, hogy a G7 számára ez így nagyon racionális, de nem zárható ki annak lehetősége, hogy az oroszok nem fogják ezt ugyanilyen racionálisnak vélni, és így tartós béke ebből a tervből nemigen származhat.

Hasonlóan »racionális« volt Kína drámai elítélése is azért, mert világgazdasági erejének növekedését »nyomásgyakorlásra« használja fel, ami őszinte felháborodást váltott ki a G7 tagjaiból. Hogy az elmúlt évszázadok során minden hatalmuk éppen ebből a nyomásgyakorlásból származott, hogy most éppen ők azok, akik a soha nem látott intenzitású szankciócunamival a nyomásgyakorlásra építik globális hatalomgyakorlásukat, arról nemigen esett szó. Pedig a világ kíváncsi lett volna rá.”

Nyitókép: Képernyőfotó

***