Szobrot a védőnőknek!

„Szobrot a védőnőknek! Az egyik legnagyobb meglepetés, amikor Magyarországra költöztem, a védőnő volt. Megszületett a gyermekem, és két héttel később csengettek az ajtón. Ott állt egy vadidegen nő, aki elmagyarázta nekem, hogy az ő kötelezettsége az, hogy megnézze a babát, az én kötelezettségem pedig az, hogy megengedjem ezt neki.

Na, ez meg minek – gondoltam. Nemzetközi pályafutásom során még sosem találkoztam ilyennel. Tudomásom szerint echte hungarikum: ilyen komplex védőnői szolgálat csak Magyarországon van, már több mint 100 éve. 

Fantasztikus dolog ez. Bejön tehát egy kedves néni, aki általában nagyon szereti a gyerekeket és a hivatását, bár a fizetése talán szerény. Megnézi a babát: egészséges-e? Nincs rendelleneség? Működnek-e a reflexek? Súlya? Nő-e rendesen? A kismamának megmutatja, hogy hogyan kell szoptatni, pelenkázni. Elmondja, hol lehet babamérleget kölcsönözni. Felhívja a kismama figyelmét minden lehetséges állami támogatásra. Segít kitölteni, megszerezni az arra szükséges dokumentumokat, ha kell.

Az első hónapokban nem csak ő jön időnként, hanem a kismama a gyermekével is rendszeresen látogatja a védőnőt. A védőnő gyakran akkor is jelen van, amikor a gyerekek a kötelező védőoltásokat kapják. Nemcsak, hogy az első két év alatt folyamatosan figyeli a gyermek fejlődését, de bármikor lehet hozzá fordulni tanácsért.

Bárcsak külföldön is lenne ilyen! Sok kismama kétségekkel küzd – jól szoptatom? Eleget eszik a baba? A védőnő segít abban is, hogy a kismama jobb lelki egyensúlyban gondozza gyermekét.

A védőnő minden családot személyesen ismer a kerületében, minden lakást, minden gyermeket. Egyszer szívesen meghallgatnám a gondolatait, vajon mi járhat a fejében, amikor sétálgat a negyedben: biztos minden házhoz valami emlék fűzi. Van-e védőnőregény, irodalmi napló? Ha nincs, írjon valaki egyet! Vagy állítsunk nekik szobrot!”

Nyitókép: Facebook