Mindezekkel egyetlen baj van. A halott nem tud velük mit kezdeni. Az élők meg olybá tűnik, hogy sajnos szenvtelenül felhasználják a halál adta lehetőséget arra, hogy politikai irányultságuknak megfelelően, a mókuskerékből nem kiszállva – mintha mi se történt volna – üzengessenek a politikai térfél másik oldalának. Méltatlan és elszomorító.
Meg kellene tanulni, hogy az elismerést, ha megérdemli, bárki számára legfőképp még evilági létezése alatt kellene osztogatni. Abból tudna építkezni, erőt meríteni, töltekezni.
Ha viszont a rövidtávú történelmi emlékezés rostáján egyébként inkább csak a negatívumai maradnak fenn az illetőnek, akkor meg kár a gőzért a magasztaló, nekrológnak álcázott politikai cikkek írásakor.