CPAC: Ébredő Nyugat?

„»Egy vírustámadást indítottak ellenünk, ezt a vírust a progresszív liberális laboratóriumokban fejlesztették ki, és a nemzetet támadja.« Orbán Viktor a CPAC Hungary megnyitóján elhangzott beszédének ez a, talán legfontosabb mondata is azt jelzi, hogy a globális beszédtér gyökeres átalakulásának lehetünk tanúi. A vírushasonlat azért telitalálat, mert a vírus egy olyan kórokozó mikróba, amelynek szervezetünkbe jutva az az »első dolga«, hogy »átállítva« a sejtjeink genetikai kódját, »vírusgyárrá« alakítsa át azokat. A vírus tehát egy identitásfegyver, és ugyanígy használja a globális média »valóságipari műveit« az emberi önazonosság totális átalakításához fegyverként a »progresszív liberális laboratórium«, pontosabban azok a szuperstruktúrák, amelyek ezt a labort létrehozták és működtetik.

Orbán Viktor beszédének a másik kulcsszava a »rekonkviszta«, vagyis a visszafoglalás, annak az egyértelművé tétele, hogy nincs hová hátrálnunk. Hogy elég volt a legelemibb emberi önazonosság teljes felszámolására törekvő liberális terrorból, a magát »liberálisnak« nevező jakobinus-bolsevik világdiktatúrából. Ám ahhoz, hogy ez a visszafoglalás (»visszaút«) sikeres lehessen, arra van szükség, hogy kíméletlen nyíltsággal feltárjuk az »odautat«, pontosabban a mai katasztrófával fenyegető helyzet kialakulásának körülményeit.

Ehhez legelőször is arra volna szükség, hogy belássuk, a Nyugat, vagyis az európai keresztény fehérember nagykultúrájának degenerálódása nem tegnap kezdődött, hanem évszázadokkal ezelőtt, és azért hatolhatott ilyen mélyre, mert a nyugati embernek nem volt se tudása, se bátorsága, se becsülete ahhoz, hogy felismerje, mi zajlik, és cselekedjen, hogy kitartó állhatatossággal védje legalapvetőbb értékeit és ezekkel való azonosságát. A család, a nemzet és a kereszténység legmélyebb, mindent meghatározó szellemi energiáit. Mindennek a belátása és az elmúlt évszázadok identitásfeladó stratégiájával való teljes s látványos szakítás lehet csak sikeres, és Orbán Viktor megnyitóbeszéde is pontosan erre mutatott rá, még tőle is szokatlan keménységgel és szókimondással.

A magyar miniszterelnök ezzel végleg megkerülhetetlen globális szereplő lett, egy olyan eleme a globális beszédtérnek, akinek értelmezési kerete és fogalomkészlete a világban zajló identitásháború meghatározó narratíváját testesíti meg. Érdemes lenne eltöprengenünk, hogy a miniszterelnök személyes kvalitásain, tudásán, bátorságán és kitartásán kívül vajon milyen rejtett globális hatalmi elmozdulások, a globális hatalmi „lemeztektonika” milyen változásai tették/teszik mindezt lehetővé, és ami ennél is fontosabb, vajon miféle irányba haladva, hová vezethet ez a, most már megállíthatatlannak látszó elmozdulás.„

Nyitókép: Képernyőfotó

***

***