„A jogos érzékenység harmatcseppjei között lábujjhegyen lépkedve egy dolgot szeretnék én is akkor közölni Suhajda halála kapcsán. (A részvétem mellett.) Méghozzá azt, hogy a halála után kibontakozó vitából illenék egy nagy és közös lélegzetvétel utána levonni azt a nagy és közös tanulságot, hogy mindenkinek igaza van. Vagy legalábbis részigazsága vagyon.
Igazuk van azoknak, akik szerint a hegymászás egy menő sport, továbbá mindennemű segédeszköz nélkül bevenni a Föld legmagasabb hegyét, bizony hatalmas, megsüvegelendő teljesítmény.
Azoknak is igazuk van, akik szerint ez életveszélyes hülyeség, és az ember inkább pusztuljon el jó magyar agyvérzésben, mint a világ túlsó felén, extrémsport-balesetben.
Azoknak is igazuk van, akik szerint Suhajda teljesítménye hozzátettea magyarság összteljesítményéhez, az ilyen fickókra büszkék szoktunk lenni, felnézünk rájuk. És azoknak is igazuk van, akik szerint inkább a gyerekét nevelte volna fel.
Nos, ilyen a világ: rengeteg párhuzamos igazság van, ezért szoktunk beszélgetni. A kommentekben foganatosított anyázás pedig nem beszélgetés.”
Nyitókép: Facebook