Isten, áldd meg a magyart!

„A hétvége során sikerült több beszédet is meghallgatnom. Ferenc pápa megerősített bennünket, az egész magyar népet abban, hogy küldetésünk van a világ felé. Majdnem minden beszédében elhangzott ajkain magyarul Himnuszunk első sora: »Isten, áldd meg a magyart!« Megemlítette szentjeinket is, vagy olyanokat is, akik még várnak a címre, de életszentségüket megemlítette, mint például Tiszteletreméltó Mindszenty József hercegprímás. A történelmünk a bizonyíték arra, hogy hitben erősek vagyunk. Ez az erősség, a hitbeli hűségünk mutatkozott meg ma a Kossuth tértől, a környező utcákon át egészen a Szabadság Térig. Büszke vagyok arra, hogy ebben a gyönyörű országban élhetek, annak, hogy mi itt Európa szívében valami többet tudunk adni a világnak. A béke emberei vagyunk. A történelem százszorta bebizonyította, hogy Nemzetünk egyedülálló kultúrában, egyedülálló értékeiben, és most már elmondhatjuk, hogy hitünkre is büszkék lehetünk.

Köszönöm a találkozásokat. Rengetegen szólítottak meg, akár ismerősök, akár ismeretlenek. Szándék nélkül is tanúságtevő ereje volt. Egy buszon egy férfi nemtetszését fejezte ki a pápalátogatás kapcsán (mivel a busz bemondta a pápalátogátás miatti korlátozást). Megszólítottam, elkezdtünk beszélgetni. És a beszélgetés végére mintha kicsit megbékélt volna. Örömmel köszöntünk el egymástól.

Ferenc pápa mai Regina Caeli imádsága nagyon megérintett, amikor a Magyarok Nagyasszonyára bízta Nemzetünket:

»Reád bízzuk ezt az Egyházat és ezt az Országot. (…) Kedves testvéreim, azt kívánom nektek, hogy Krisztus örömét terjesszétek: Isten éltessen titeket! Hálás vagyok nektek ezekért a napokért, a szívemben hordozlak benneteket, és kérlek, hogy imádkozzatok értem. Isten áldd meg a magyart«

A szavak folynak, nincs megállás, és napok, hetek, hónapok fognak eltelni, mire megértjük mi is történt itt valójában. A magokat most elvetettük, a már bizonyítottan termékeny talajba, a szent magyar földbe. Reményünk van arra nézve, hogy majd néhány év múlva szüretelhetjük a most elvetett mag gyümölcseit.

A szentmise végén ismét megfogta kezemet a Szentatya, azonban most csak a kézfejemre tette az Ő tenyerét, amikor az ajándékot átadtuk. (Ez látható a mellékelt képen) Pásztori kezet éreztem, aki tudja, hogy merre kell vezetni a nyájat. Ezt tette az elmúlt napokban is velünk, amikor beszélt hozzánk! Irányt adott, amit remélem sokan meghallanak, olyanok is, akik nem követték az eseményeket, viszont ma a Himnusz éneklése alatt sokaknak elcsuklott a hangja, libabőr jelent meg karjain, és hevesebben vert a szíve. Mert akik ott voltunk, - számunkra Krisztus a jövőnk.

Köszönünk mindent, Őszentsége!”

Nyitókép: MTI/Koszticsák Szilárd