A szaúdi-iráni megbékélés akadályozza az arab-izraeli kapcsolatok fejlődését

Írta: Tárik Meszár (Migrációkutató Intézet)

A szaúdi-iráni megállapodás

Irán és Szaúd-Arábia március 10-én megállapodott abban, hogy helyreállítják kapcsolataikat az évek óta tartó ellenségeskedés után, amely veszélyeztette az Öböl stabilitását és biztonságát, és szította a közel-keleti konfliktusokat Jementől Szíriáig.

A Kína által közvetített megállapodást a két rivális közel-keleti állam vezető biztonsági tisztviselői közötti tárgyalások után jelentették be Pekingben. Irán, Szaúd-Arábia és Kína közleménye szerint Teherán és Rijád megegyezett a diplomáciai kapcsolatok helyreállításáról és a nagykövetségek közeljövőben történő újranyitásáról. A megállapodás magában foglalja az államok szuverenitásának tiszteletben tartását és a belügyekbe való kölcsönös be nem avatkozást.

A Fehér Ház nemzetbiztonsági tanácsának szóvivője az ügy kapcsán azt nyilatkozta, hogy a szaúdiak tájékoztatták Washingtont a fejleményekről, de az Egyesült Államoknak nincs szerepe a megállapodásban, hozzátéve, hogy nem világos, hogy ez hatással lesz-e az ún. Ábrahám-egyezményre. Egy izraeli tisztviselő által adott első hivatalos izraeli reakcióból kiderült, hogy a két fél közötti újbóli diplomáciai kapcsolatfelvétel

Az izraeli vezetés álláspontja

Benjámin Netanjahu izraeli miniszterelnök figyelmeztette a szaúdi vezetést az Iránhoz való közeledés veszélyeire, amivel egy időben sürgette az Egyesült Államok nagyobb szerepvállalását a közel-keleti térségben.

„Azok, akik partnerséget [vállalnak] Iránnal, a nyomorúsággal [vállalnak] partnerséget. Nézzenek Libanonra, Jemenre, Szíriára [és] Irakra” – mondta egy interjúban,

Netanjahu a megállapodásról azt mondta, hogy létrejöttének igazi oka a régóta fennálló jemeni konfliktus enyhítése vagy akár megszüntetése.

Netanjahu szerint a szaúdi vezetésnek „nincsenek illúziói azzal kapcsolatban, hogy kik az ellenfeleik és kik a barátaik”. Emellett az izraeli miniszterelnök kifejtette, hogy Izrael a Szaúd-Arábiával való békekötésben érdekelt, amit ha sikerülne elérni, „az véget vetne az arab-izraeli konfliktusnak” is.

Az iráni-izraeli kapcsolatok alakulásáról dióhéjban

Ami az Irán és Izrael közötti kapcsolatokat illeti, azok barátinak voltak mondhatók az 1953-1979-ig tartó Pahlavi-dinasztia korában. A monarchia 1979-es megdöntésével létrejött az Iráni Iszlám Köztársaság Homeini ajatollah vezetésével, amely minden diplomáciai és kereskedelmi kapcsolatát megszakította Izraellel, és teokratikus kormánya nem ismerte el Izraelt legitim államként.

A két ország közötti nyílt ellenségeskedés a kilencvenes évek elején kezdődött, majd az Izrael ellen lázító kijelentéseket tevő Mahmúd Ahmadinezsád elnöksége alatt élesedett ki. Mindeközben Izrael úgy tekintett (és tekint a mai napig) Iránra, mint biztonságát és regionális érdekeit veszélyeztető államra, különösen miután nukleáris program fejlesztésébe fogott, és kiterjesztette befolyását Szíriában, Irakban, Libanonban és Jemenben is. A két ország titkos hadviselésben, kibertámadásokban, merényletekben és proxykonfliktusokban is részt vett, de a közvetlen katonai konfrontációt eddig kerülték.

utóbbi pedig Iránban, nevezetesen nukleáris és ballisztikusrakéta-programjában, valamint regionális „megbízottjaiban” (libanoni Hezbollah, Palesztin Iszlám Dzsihád, iraki milíciák stb.) látja a legnagyobb biztonsági fenyegetést. Izraelt aggasztja Irán ellenségeskedése, valamint az iráni atomfegyver- és rakétaprogram is. Ezen fenyegető iráni tevékenységekkel szembeni válaszként Izrael időnként légicsapásokat hajt végre Szíriában iráni célpontok ellen, ami tovább növeli a felek közötti feszültséget.

Perzsa-ellenesség nem csak Izraelben

Az 1979-es iráni iszlám forradalom óta egy egyre növekvő perzsa-ellenesség lett úrrá a közel-keleti régióban. Ezt részben a síita-szunnita ellentét táplálta, valamint az attól való félelem, hogy Irán Ruholláh Homeini ajatollah teokratikus síita modelljét exportálja a szomszédos arab államokba. Ez utóbbi olyan súlyos konfrontációkat eredményezett, mint az 1980-1988 között zajló iraki-iráni háború, de ide sorolhatjuk a jemeni vagy éppen a szíriai polgárháború későbbi periódusait is.

Bár a földrajzi közelség szükségessé tette az Öböl-menti és más arab országokkal való folyamatos kereskedelmi kapcsolatokat, az arabok Iránnal kapcsolatos érzelmei a legtöbb ország esetében továbbra is negatívak maradtak. Ez odáig fajult, hogy Irán egyik legfontosabb proxyállamában,

de más arab országokban is voltak hasonló megmozdulások.

Az arab-izraeli közeledés

Számos progresszív szemléletű arab ország sürgető szükségszerűségnek tekintette az Izraellel való szövetséget, amelynek egyrészt gazdasági, másrészt biztonsági okai voltak.

Izrael 1948-as megalakulása óta a zsidó államot 2020-ig az Arab Liga 22 tagállama közül csak kettő ismerte el: Egyiptom és Jordánia.

ami Izrael Állam, az Egyesült Arab Emírségek és az Amerikai Egyesült Államok közös megállapodása volt, majd hozzájuk csatlakozott Bahrein is. Marokkó néhány hónappal később követte ezen országok példáját és 2020. december 22-én aláírt egy hasonló megállapodást Izraellel, valamint 2021. január 6-án Szudán is a társulás tagja lett.

Háttérbe szorul az Ábrahám-egyezmény?

Irán nukleáris fegyverprogramja fenyegetőleg hatott az Öböl-menti monarchiákra és Izraelre egyaránt. Ez idővel a már említett Izrael vezette Irán-ellenes blokk kialakulásához vezetett, amely magában foglalja az Öböl-menti országokat is. Ezenkívül az Egyesült Államok is maximális nyomást gyakorolt azt illetően, hogy elszigetelje Iránt, továbbá erős nemzetközi támogatást is kiépített ezen Irán-ellenes szerveződés számára.

Fontos megemlíteni, hogy az Ábrahám-egyezmény jelentős diplomáciai győzelmet jelentett Izraelnek, azonban

valamint diplomáciai fölénye is elhalványulni látszik a térségben, és hátráltatja azon kísérletét, hogy normalizálja kapcsolatait Rijáddal.

Elemzők szerint Irán számára a Szaúd-Arábiához való közeledés jelenti a „legjobb védőbástyát” a 2020-ban megkötött Ábrahám-egyezménnyel szemben, és most lehetőségük lesz elkerülni egy egységes regionális front létrejöttét az Egyesült Államokkal és Izraellel szembeni fokozott feszültség idején.

Kijelenthető, hogy az Ábrahám-egyezménnyel kapcsolatos kezdeti optimizmus most egyre inkább háttérbe szorul, ugyanis amellett, hogy más arab országok nem kötelezték el magukat az Izraellel való viszony rendezése mellett, most a szaúdi-iráni diplomáciai kapcsolatok helyreállítása tovább mélyítheti az arab országok és Izrael közötti szakadékot. Sőt, vétek volna alábecsülni Szaúd-Arábia befolyását az egyezmény eddigi aláíróira, különösen azokra, amelyeket pénzügyi és stratégiai érdekek fűzik a sivatagi királysághoz.

Még az sem kizárható, hogy az olyan országok, mint Egyiptom, Jordánia, Bahrein és Marokkó, követhetik Szaúd-Arábia példáját, és az Iránnal fenntartott kapcsolatok javításán dolgoznak majd. Marokkó és Jordánia például nagymértékben támaszkodik a szaúdi katonai segítségre, míg az egyiptomi gazdaság egyre inkább függ a szaúdi és az Öböl-menti segélyektől.

Mindeközben az a retorika, amelyre az Ábrahám-egyezmény eddig épült, és amely Iránt elsődleges ellenségként ábrázolta, megtörni látszik.

ami megnehezítheti Izrael közel-keleti politikai törekvéseit.

Ha az Egyesült Államok nem nyújt azonnali ösztönzőket, akkor az Ábrahám-egyezményben korábban elért haladás veszít a lendületéből. Ilyen ösztönzők lehetnek a további fegyverüzletek, a fokozott katonai segély- és beruházási csomagok, valamint az arab országok területi és biztonsági prioritásaira jobban reagáló politika, hogy továbbra is érdekeltek legyenek az Izraellel folytatott kapcsolatok fejlesztésében.

Nyitófotó: Ding Lin / XINHUA / Xinhua via AFP