Trump-per: igazságszolgáltatás vagy politikai leszámolás?

„A Donald Trump elleni vádemelés sokak szemében történelmi fordulattal ér fel. A hazai trollkurzus váratlan helyen fellobbanó új szellemi fáklyájának, Sebestyén Balázsnak a szakvéleménye szerint »ha nem jut börtönbe, akkor ő az Amerikai Egyesült Államok következő republikánus elnöke«. Ahogy Sebestyén a béke korszakának és a kriptovaluták szárnyalásának visszatérését reméli Trump második eljövetelétől, éppoly szűkölve várja azt Orbán Viktor is. Az alufóliasisakkal kacérkodó playboy a bitcoin árfolyamzuhanása mögé dolláralapú elszámolást diktáló világerők zavaros összeesküvését képzeli, melyekkel szemben országszerte visszhangzó harci kiáltásokat hallat, hátha új barátai megmentik a valóságtól. Kétségbeesetten rikoltozza a kormányzati média is, hogy a Trump elleni eljárás közönséges politikai leszámolás, mintha a múltban a mágikus ráolvasás egyetlen jogi eljárásra is hatással lett volna. 

Amikor a Putyin zsebében avászkodó magyar miniszterelnök Donald Trump második eljövetelében bízik, a remény utolsó pókfonalába kapaszkodik:

ha a trollkrisztus visszatér a Fehér Házba, az Egyesült Államok talán visszatér az izolációs politikához, és átengedi Ukrajnát Oroszországnak. Talán újra életre kel az illiberális tengely, talán feltámad a német–orosz gazdasági együttműködés, és a nagy államférfi újabb ciklusa során talán végre felismeri az olyan árulásra mindig kész latorrezsimek hasznát, amilyen Magyarország.

»Harcolj, elnök úr, veled vagyunk!« – twittelte Orbán Viktor, akinek a vakmerő terveivel a jelek szerint nem fér össze, hogy az amerikaiság ethoszának polgárháborús célú felszámolóbiztosát a hatályos jogszabályok semmibevételéért akár rács mögé is dughatják. A volt elnök elleni vádakat elnézve mindkét oldal elégedetlensége érthető. Persze csak azoké, akik ismerik a vádakat – azok a magyarok ugyanis, akik a hazai nyilvánosságot uraló jobboldali sajtóból tájékozódnak, legfeljebb csak az eljárást megbélyegző átkokkal találkoznak: megtudhatják, hogy ez természetesen egy koncepciós per, az államügyészt George Soros pénzeli, a vád ennek megfelelően a liberális világelit koholmánya, akik valami prostival akarják kompromittálni a keresztény erkölcs védelmezőjét. 

»Az egyetlen bűn, amit elkövettem, az, hogy rettenthetetlenül védtem a nemzetünket azoktól, akik el akarják pusztítani« – nyilatkozta a volt elnök, és félreérthetetlen, hogy nem külső hatalmakra célzott. Ismerős szavak ezek, hisz Orbánt is csak azért üldözik Unió- és NATO-szerte a globalisták, mert szereti és védelmezi a hazáját. A sötétben bujkáló világelit sajtójának előadásában a Trumpot illető vád picit másképp hangzik: az egykori elnök harmincnégy ízben követett el üzleti csalást, többek közt ágyba dugott egy pornószínésznőt, akinek a hallgatásáért aztán százharmincezer dollárt fizetett, amit utólag kampánypénzként számolt el. A demokrata párti közvélemény maga is elégedetlen, hisz Trumpnak sok egyéb ügyben kellene felelnie, amelyekhez képest ez a prosti meg ez a százharmincezer semmiség: a volt elnök QAnon-kapcsolatai, a Capitolum ostromára való lázítás meg a Fehér Ház Mar-a-Lago rezidencián tárolt titkos iratai mind-mind jó alapot szolgáltatnának a számonkérésre. A liberálisok szerint épp az jelzi az Egyesült Államok jogrendjének válságát, hogy ezek egyikéért se sikerült még a volt elnököt elszámoltatni. Az optimistább demokraták ezzel szemben arra emlékeztetnek, hogy Amerika Al Caponéra se volt felkészülve: egyetlen gyilkosságot sem tudtak rábizonyítani, adócsalásért mégis sikerült lecsukniuk.

Az a tény, hogy időről időre megjelenik egy-egy olyan közéleti bandita, aki próbára teszi a teljes rendszer ellenálló képességét, megmozgatja a közösség egészét, és újraírja annak együttélési szabályait, persze veszélyes, de kétségtelenül természetes – egy egészséges társadalomnak immunitást kell tudnia kialakítani ezzel szemben. Ahogy Al Capone lesittelése után az amerikai államrend már felkészültebben szállt szembe a szervezett bűnözéssel, úgy e per tényleges tárgya a társadalmi béke aláásására és a polgárháború felszítására vonatkozó jövőbeli kísérletek elleni védekezőképesség elsajátítása lesz. A fordulat pedig ha valamitől, akkor ettől valóban történelmi jelentőségű, a demokratikus konszenzust veszélyeztető illiberális kihívásra ugyanis már az orosz–ukrán háború puszta ténye vereséget mért. Orbán Viktor nemzetvezető, minden illiberálisok legilliberálisabbika pőrén áll háta mögött a nagy orosz birodalommal, annak félreismert erejével, kiúttalan háborújával, ósdi, elavult harcászati technológiájával, zsugorodó zsarolási potenciáljával, élhetetlen társadalmával, megújulni, fejlődni, alkalmazkodni képtelen rendszerével. A magyar miniszterelnök bizonyára nehezen veszi majd tudomásul, hogy immár elvitathatatlan világpolitikai nagyságának előjelét, amelyre tegnap még olyan büszke volt, holnap le kell tagadnia. Lassan kiderül a királyról meg a hiányzó öltözékéről az, amit a magyarok már sokszor megtanultak, mégis mindig elfelejtenek.

A tekintélyelvű rendszerek csak egyetlen tényezőért vállalnak garanciát: a rezsim biztonságáért – csakhogy a fennmaradásukhoz épp a rezsim biztonsága, még pontosabban a körülmények változatlansága kell. Legfőbb fegyverük a tömegek elbizonytalanítása azok közös értékeiben: sajtóban, tanárban, tudományban, fejlődésben, kultúrában, felvilágosodásban, önmagukban, barátaikban, ellenségeikben, világnézetükben. 

Berlusconi, Erdogan, Trump, Lukasenko, Orbán és Putyin érve az ígéret: ő védi meg a kisembert a kiismerhetetlen világtól, az árnyékban settenkedő ellenségtől, és cserébe nem kér többet, csak örökös hatalmat.

Harminc éve egy ilyen botrány után, mint ennek a prostinak a lefizetése, a republikánus meg a demokrata párti sajtó a tényekről, a súlyosbító és enyhítő körülményekről meg a politikai következményekről vitatkozott volna. Harminc éve a volt elnök ellen indított két impeachmenteljárás is az ügyek feltárását eredményezte volna – csakhogy a húszas évekre olyannyira megsemmisültek a konszenzusok, hogy a törvényesség számonkérése korántsem össztársadalmi érték vagy érdek. Sőt: a populizmusért felelős szélsőjobb lépten-nyomon rámutat arra, hogy az ilyen eljárások a rejtőzködő világkormány eszközei a nemzet nagyjainak ellehetetlenítésére. Szó sincs arról, hogy a liberális kurzusnál semmivel nem kevésbé globális illiberális kurzus sajtója meg annak apró, provinciális leágazása, a magyarországi trollmédia egy velejéig korrupt és veszedelmes gazembert védelmez. 2020-ban a Fox News hírcsatorna Trump egyik jogászának attól a vádaskodásától volt hangos, hogy a progresszivista mélyállam a Dominion nevű cég szavazógépeivel elcsalta a választást. A résztvevők egymással folytatott levelezéséből derült csak ki, hogy nem tévedett, hanem az első pillanattól fogva hazudott. Kiderült, hogy a tévétársaságnál is tudták ezt, mégis úgy tettek, mint akik lelepleztek egy összeesküvést. Az eredmény: a Capitolium ostroma. Már önmagában ezért se lenne szabad visszengedni Donald Trumpot a Fehér Házba – ha ez megtörténik, az legalább akkora csapás lesz a közmorálra, mint Dick Cheney hamis CIA-jelentésekre hivatkozva kirobbantott iraki rablóháborúja.

Mi tehát a Trump elleni eljárás: igazságszolgáltatás vagy politikai leszámolás? Természetesen mindkettő, éspedig teljes mértékben. A birodalom Donald Trumpot nemzetbiztonsági kockázatként azonosítja, és ezzel fején találja a szöget. A mélyállam nem tűr el olyan elnököt, aki Amerikára nem birodalomként, hanem holmi kereskedő köztársaságként tekint, a Pax Americana helyére meg izolációs politikát állít, és ezzel a világ újrafelosztását provokálja. Trump a maga négy éve alatt nem birodalmat vezetett, hanem egy reality show-t gyártott: olyan élményt, ami jóformán felszámolta az amerikaiságot, és országszerte felbujtotta a vidéki Konföderációt a városi Unió ellen. Azért a merényletért, amit Donald Trump a társadalmi béke ellen elkövetett, Amerika elégtételt vesz – ostoba volt, ha nem számított erre. A birodalom paragrafust fog találni vagy írni erre a célra, pont úgy, ahogy az illiberális Magyarország törvényes módot alkotott Mészáros Lőrinc gazdagodására. A hőskor véget ért: Trumpnak ma már nincs többsége a Republikánus Pártban – mindössze övé a legnagyobb kisebbség, kihívói pedig kétségtelenül egymást támogatnák vele szemben. Trumpot a demokrata és a republikánus elit egyaránt kiveti magából – első konszenzusnak ez jó is lesz. Túl vagyunk már az egyetemes valóság és közerkölcs korán: vagy Mészáros gazdagodása és a Trump elleni eljárás is törvényes, vagy egyik se az – kéretik nem szelektálni világnézeti alapon. A jogosat és a helyeset szét kell választani. Jogos? Mészáros gazdagodása és Trump megbüntetése is jogos. Helyes? Nos, Mészáros gazdagodása nem helyes, Trump megbüntetése meg az.

Jelzem ugyanakkor, hogy nem lesz elég Donald Trumpot rács mögé csukatni, aztán elégedetten hátradőlni, mert azok a közéleti merényletek, amelyek az amerikai kampuszokon és tudatipari felületeken nap mint nap elvitatják és kihívják az Egyesült Államok hagyományos értékvilágát, és amelyek ezáltal Trump trollpolitikájának üzemanyagát szolgáltatják, újabb meg újabb Trumpokat termelnek majd ki, mindaddig, míg a közgyűlölet szét nem szakítja Unióra és Konföderációra Amerikát. Ha a liberálisok nem néznek töredelmesen szembe azzal, hogy miként járultak hozzá a Trump-mém sikeréhez, ha nem látják be, hogy George Washington szobrának ledöntése mélyen és alapjaiban Amerika-ellenes politikai cselekedet, ha nem kezdik el sürgősen kigyomlálni a soraikból a metoo áldozati megtorláskultuszának, a Black Lives Matter ellenrasszizmusának, az eltörlés kultúrájának meg a wokeness elmevírusának szélsőségeseit, garantáltan folytatódni fog a rossz álom.

Ha a demokraták a republikánus politika konszolidációját várják el, akkor nekik is az enyhülés útjára kell lépniük: konzervatívoknak és progresszíveknek minél előbb vissza kell találniuk a közös amerikai identitásukhoz,

mert az Egyesült Államok visszazuhanása a tizenkilencedik századi polgárháborújába Oroszország és Kína agresszivitását elnézve a komplett világrendet destabilizálná. Ha az amerikaiak még hisznek bizonyos értékekben az egymás iránti ingerültségükön kívül, legalább azokban, amelyek szellemében közös hazájuk egykor megalakult, akkor legfőbb ideje összefogniuk ezen értékek mentén, mielőtt azokat a szabadság ellenségei végleg eltörlik a Föld színéről.”

Nyitókép: MTI/AP/Evan Vucci