„A vegán étrendet erőszakosan hirdetők figyelmen kívül hagyják, hogy a háziállatok meg sem születnének, ha nem akarnánk megenni őket. Tyúk, malac, kacsa mind-mind azzal teljesíti be sorsát és helyét a mindenségben, hogy táplálékul szolgál az embernek. Van-e egy sertésnek vagy pulykának nagyobb önmegvalósítás ennél, ahelyett, hogy 4-5-10 évesen, végelgyengülésben múljon ki, esetleg az elaggott baromfiak otthonában nézze a Liba tv-ben a »Mi kis farmunk« epizódjait? Esetleg egy farkas kapja el és marcangolja szét mindenféle érzéstelenítés nélkül.
Ugyanis az állatok is ölik egymást. Azzal mit kezdenek az állatvédők? Vagy csak a növényevőknek van létjogosultsága? Kik jelölhetik ki a természet kereteit és oszthatják fel a világot értékes, védendő és támadható lényekre?
Ez a bizonyos farkas hetek óta eszik valamit. Nem füvet.
Ha azokon a nyuszikon lett volna jeladó, amiket az ordas elfogyasztott, nem sírnának-e a tapsifülesek szerelmesei, nem fogadnák-e diadallal a nyúlmészáros elpusztítását? Hány nyuszi életét mentették meg most ezzel a kilövéssel?
»Az ember tönkreteszi a világot, természetet, az ember felesleges«, vallják sokan. Aki kártékonynak érzi magát, keressen egy jó erős gerendát; ne másokat uszítson erre, ne másokat beszéljen le a gyerekről, hanem járjon elő a jó példával, úgy hiteles.
Petíció indult a vadász lecsukására. De mi van, ha a kóbor farkas összeakad egy fegyvertelen futóval, kutyasétáltató családdal, focizó gyerekekkel, és valakiben kárt tesz? A kóbor kutyák vagy az erdélyi medvék támadásaiban elhunytak rokonai bizony petíciózhattak volna egy megelőző vadászért. De hát a tusnádi medve életteréért menő dolog Facebook-üzenőfalat nyitni, a székelyek életteréért viszont nem korrekt.”
***
Nyitókép illusztráció. Fotó: Pixabay