Nem kell az ukrán gabona, ahogyan nem kell semmi más, amivel tele vannak a raktáraink, amiből mi is sokat termelünk.
„Jártunk mi már a KGST-ben is, nem óhajtunk újra árnyékban dolgozni, kereskedni, ismerjük a gazdasági alávetettség természetét. Ehelyett – szól a tegnapi hír – a magyar kormány átmeneti tilalmat rendelt el az Ukrajnából származó fontosabb gabonafélék, valamint azon mezőgazdasági termékek importjára, amelyek esetében az uniós lépések hiánya kiszolgáltatta a magyar gazdálkodókat a piaci helyzetnek. Magyarul: a mi gazdáinkat kell védeni, nem pedig az új keletű szokásjogot, hogy brüsszeli felfogásnak alávetve magunkat szíveskedjünk tönkretenni a saját mezőgazdaságunkat.
Aki mindezt Brüsszelben, Kijevben vagy bárhol a világon nem érti meg, azt emlékeztetnünk kell a saját protekcionizmusára. A hazai termékek önálló forgalmazása, kereskedése ugyanis afféle alapvetés mindenütt a világon. Szabadkereskedelmet jórészt azok a gazdasági nagyvállalkozók, multik hirdetnek 2023-ban, akik már réges-régen meghódították a világpiacot, a szegényebb országok pedig nagyhatalmi pártfogót, tulajdonost keresnek saját árucikkeiknek.
Ukrajna láthatóan a legjobb úton halad afelé, hogy maradék nemzeti vagyonát szétszórja a szélben, de ez az ő dolguk, a miénk pedig az, hogy a magyar gazdatársadalmat ne érje hátrány pusztán azért, mert valahol, valakik elhatározták, hogy kollektivizálják az európai mezőgazdaságot. Mi ebből nem kérünk. Nem kell az ukrán gabona, ahogyan nem kell semmi más, amivel tele vannak a raktáraink, amiből mi is sokat termelünk, amiben versenyképesek vagyunk és leszünk.
Az is megér egy misét, hogy miközben a lengyel–ukrán politikai-katonai együttműködés zavartalan, gabonaügyben Varsóban sem ismernek tréfát. Az eset világosan megmutatta, hogy az érdek mindig előrébb jár az ideológiánál, és ezt végre Brüsszelben is illene észrevenni. Már csak azért is, mert a kereskedelmi fegyelem meglazulásával, a kelet-európai mezőgazdasági térség fellazításával maguk a nyugati beruházók is óhatatlanul súlyos veszteségeket szenvednének. Ami ugye – mint tudjuk – nagyon is fáj az egyenlősítés hű barátainak is, hiszen ürül a pénztárcájuk, ami roppant kínos érzés a gyarmatosítás meghitt évtizedei után."
Nyitókép: Vyacheslav Madiyevskyy / NurPhoto / AFP
A „konvergencia-programként” elhíresült dokumentum az élet minden területére kiterjedne. A Nézőpont Intézet azt is kimutatta, hány emberre lennének hatással a Tisza megszorításai.
Hallom az este arról hazudtál, hogy a ti programotok 140 oldalas lesz és készül.
Igen, ez is kötelező olvasmány, már persze ha nem vagy agyhalott tisza-szektás, és/vagy rohadék propagandista vagy „politikus” ugyanott.
Indul a nemzeti petíciós ívek postázása, március végéig várják vissza a kitöltött íveket.
A biztonságpolitikai szakértő szívesen leülne vitázni bárkivel, de eddig még nem hívták.
Még hogy nem lehet kétszer ugyanabba a folyóba lépni... Az ember egy kis időre elfordítja vigyázó szemeit az uniós birodalmi központról, erre ott az üvegkalickákban már ismét feltalálták a spanyolcsizm… spanyolviaszt. Most épp a Demokráciapajzs fantázianevű kezdeményezéstől dobtam egy hátast. Demeter Szilárd írása.
A véleménynek ára van. Rasszizmus, megfélemlítés és gyűlölet. A következmények pedig már nem csak szavak: ellehetetlenítés, fenyegetések és állandó nyomás. Mikor vált a megfélemlítés a baloldal egyik legfőbb politikai eszközévé?
A kínai importból érkező szedánt egyes hirdetések szerint már 1,43 millió rubeltől kínálják.
Lavrov már a békekötés utáni állapotról beszélt.
