A Románia nevű jogállamban olyan hosszú az út a pohártól a szájig…

„Húsvét szent vasárnapján olvastam egy érdekes dolgot. Pontosabban megállapítást. A megállapítást egy Bokros Lajos nevű úr tette, aki annak idején a Horn-kormány pénzügyminisztere volt. Zanzásítva így szól: Romániában nagyon nagy a korrupció, de jogállam. Legalább ennyi. Kicsit nevettem, kicsit kínvigyorogtam a megállapításon. Amelyet úgy is lehet értelmezni, hogy ha egy országban jogállam uralkodik, akkor mégsem olyan pokolsötét színű az a nagyon nagy korrupció.

Szóval, van itt ez a Románia nevű jogállam.

Ahol minden, de minden olyan Perfect, hogy arról szólni se érdemes, hiszen a tökéletesség ecsetelése a legunalmasabb dolgok közé tartozik a világon, szóló és közönség számára egyaránt. Miért beszéljünk például arról, milyen tökéletesen megoldódott a romák helyzete a mioritikus hazában? (Nem oldódott meg.) Vagy milyen szépen felszámoltatott a mélyszegénység? (Nem számoltatott fel.) Vagy mekkora világrekord-sebességgel megépült az összes hazai autópálya? (Nem épült meg.) Vagy arról hogy az infláció akkora pofont kapott, hogy egyenesen a Duna-csatorna mélyére zuhant? (Nem kapott, nem zuhant.) Vagy milyen simán és zökkenőmentesen törvénybe foglaltatott a bejegyzett élettársi kapcsolat intézménye? (Nem foglaltatott törvénybe.) De az egyéb rubrikába sorolható kisebbségek jogairól sem érdemes szót ejteni, ugyanis csak annyit mondhatnék róla, hogy minden csodás. (Nem csodás.) A nagyobb etnikai csoportok (oké, többes számot használok, bár tulajdonképpen egy ilyen van) jogainak rendezését nem említem, mert azok nem tartoznak egy valamit is magára adó jogállam feladatai közé. Azt oldja meg a korrupció, ha tudja.

Na és akkor: a Románia nevű jogállamnak vannak azért feladatai. Például és legfőképpen az,

hogy megfeleljen az Európai Unió mindenféle szervei által megszabott előírásoknak.”

Nyitókép: Alex Nicodim / NurPhoto / NurPhoto via AFP