Írta: Sümeghi Lóránt, a Századvég Közéleti Tudásközpont Alapítvány vezető elemzője
Nem sokkal azután, hogy több mint két évvel ezelőtt beiktatták az Egyesült Államokban Joe Biden amerikai elnököt, számítani lehetett arra, hogy jelentősen meg fog változni a transzatlanti politikával kapcsolatos széljárás azokban az országokban, amelyek az új adminisztrációval szemben továbbra is a konzervatív és szuverén elképzelések mentén képzelik el a jövőjüket. Mondani sem kell, az efféle prognózisok középpontjában Magyarország példája állt, amely mind Európa, mind pedig Washington számára is kiemelt geopolitikai jelentőséggel bír, ugyanakkor több mint egy évtizede ugyanazon a stabil pályán mozog, amelyet az Orbán-kormányok láncolata fémjelez.
Az előrejelzéseket alá is támasztották a konfliktuskeresésről hírhedt demokrata kurzus kezdeti tapogatózásai, melyek keretében Biden elnök a magyar kormányfőt kelet-európai gengszterekkel említette egy lapon, majd az általa kinevezett külügyminiszter, Antony Blinken a magyar demokráciáról és sajtószabadságról alkotott kritikus véleményt úgy, hogy egyszerűen párhuzamot vont a Szovjetunió időszakának sajtóállapota, valamint a jelenlegi magyar sajtó helyzete között. Amennyiben akkor bárkiben is felmerült, hogy mindez pusztán a 2016 előtti Obama-adminisztráció alatt tapasztalt különféle beavatkozási kísérletek (amerikai kitiltási botránynak nevezett dezinformációs akció, Goodfriend ügyvivő ellenzéki tüntetésen való részvétele) megismétlése lenne, az bizonyosan átértékelte véleményét azok után, hogy az orosz-ukrán háború kirobbanása óta
Washington még magasabb lobbifokozatra kapcsolt a háborúból minden áron kimaradni akaró Magyarországgal szemben.
Így a Washingtonnal látszólag állandóan diplomáciai csörtébe keveredő Budapest kapcsán nemcsak itthon, hanem Nyugaton is egyre gyakrabban találkozni azzal a véleménnyel, miszerint Magyarországra mindig is páriaként tekintett a tengerentúli nagypolitika, az Orbán-kormány pedig jellegéből és politikai irányultságából fakadóan soha sem volt képes ezen változtatni.
Azonban áttekintve az előző elnöki adminisztráció alatt látott legmagasabb szintű magyar-amerikai viszony példátlanul kedvező alakulását, majd a republikánus keménymaggal egészen a mai napig ápolt robusztus kapcsolati hálót, könnyedén belátható, hogy egyedül a mindenkori amerikai baloldali establishment az, amely szüntelenül szereptévesztésben van hazánkkal kapcsolatban.