Juszt László páros lábbal szállt bele az Orbán-kormányba

Úgy látszik a demokráciát is sajátosan értelmezik az ellenzéki térfélen.

Hátha segít sokatoknak.
„Egy gondolat arról, hogy mi mozgat engem, honnan merítem az erőt. Hátha segít sokatoknak, akik már elvesztettétek a reményt, hogy a dolgok jobbra fordulhatnak. Mert mindig jobbra fordulhatnak! Csak hinni kell tudni benne. Számomra pont erről szól a húsvét. Egy harcosról, aki soha nem alkudott meg sem a gonosszal, sem az emberi középszerűséggel, és bármit bevállalt azért, hogy egész életével képviselje azt, amiben hitt. Akkor is, ha ellenállásba ütközött, akkor is, ha a földbe taposták a jó hírnevét, lázadónak, a rend ellenségének, felforgatónak, a vallás lerombolójának, merész gondolatait blaszfémiának, sőt ő magát a Belzebub cimborájának nevezték. De ő kitartott.
Kitartott egészen a halálig... Sőt, még utána is. Leszállt a pokol tornácára is, mert még azokhoz is volt üzenete, akik ott ragadtak. Három napig fogva tartotta a halál, de legyőzni nem volt képes. Mert mindaz, amiben Ő hitt, erősebb volt a halálnál. Ilyen a remény. Elpusztíthatatlan. Meg kell tanulni minden nap azzal ébredni, hogy ez a nap lehet az utolsó. Az utolsó arra, hogy megtegyük azt, amire meghívást kaptunk, hogy jobbá és emberibbé formáljuk a világot magunk körül. Az utolsó esély, a véglegesség tudata ad igazán súlyt a tetteinknek és emel fel minket a tehetetlenség közönyéből. Az időnk nem végtelen. Nem élünk örökké. Csak a Ma van. Ma kell megvívni a harcainkat.
Hogy lesz-e értelme? Lesz-e eredménye? Ezt a Mester sem tudta. Azt érezte a nagypéntek sötétségében, hogy minden elveszett. De az útnak mégsem lett vége. Olyan módon folytatódott, amit már nem ő irányított. Amire már nem volt ráhatása. És mégis. A szeretet radikalitásának üzenete 2000 év óta velünk maradt. Mert vannak dolgok, amelyek elpusztíthatatlanok.A harcos nem azért felelős, hogy siker koronázza a küzdelmét. Hanem azért, hogy mindent, de mindent megtegyen, ami rajta múlik. S ha ezt megtette, akkor pedig tudja átengedni a harcát a nehézkedésnek. Az elengedésnek. Mert, ha erre képessé válik, akkor rájön arra, hogy nem ő a fontos. Hanem az üzenet. Hanem az ügy. S minél inkább rájön erre, annál inkább válik erőssé és elpusztíthatatlanná mindaz, amit képvisel.”
Nyitókép: Képernyőfotó
Kövesse a Facebookon!