„Egy munkámhoz böngészgetem újra William James remek könyvét, A vallási élmény változatait. A filozófus a vallást (is) pragmatikus alapon szemlélte, nem hívőként. Okos és értelmes munka, igazából előadások füzére, egyike a vallástudomány régi, klasszikus irodalmainak. Ajánlanám az ún. »új ateistáknak« is, csak ugye sajnos ők nem tudnak és nem is akarnak olvasni, vagy egyáltalán akárhonnan ismereteket szerezni, illetve maga a megértés képessége is – úgy tűnik – hiányzik belőlük, s ez még olyan valamikor kiváló gondolkodókra is igaz, mint a szektavezérré lett Richard Dawkinsra. A megértés hiánya alatt nem csupán az empátia hiányát értem (persze azt is, hiszen a vallásos emberek elleni ösztönén-szintű ellenszenv vezérelte szektáról van szó), hanem bármilyen társadalmi és/vagy kulturális jelenség megértésének, átlátásának puszta képességéről, kiegészülve persze a történelem és minden egyéb alapvető tényeinek ismeretével.
Az "új ateizmus" voltaképp ugyanannak a mai nagy nyugati trendnek a része (bár nagyon partikuláris, jelentéktelen része), miszerint majd mindenki valamely fogyatékából fabrikál ideológiát vagy mozgalmat azok ellen, kik nem élnek az adott fogyatékkal. Azért rendkívül szomorú ez, mert valamikor voltak nagy ateista gondolkodók, kikhez jómagam is sokszor visszatérek. Az »új ateizmus« nem véletlenül »új«. Jelenti az arroganciával elegy tudatlanságot, mely két elem egymást erősíti minden szektánál, legyen az vallási vagy politikai: minél tudatlanabb valaki, annál határozottabb a véleménye. Tulajdonképp az »új ateizmus« egy pótvallás, igazi hitbéli fanatizmus, mely természeténél fogva nem is tűrheti az ismereteket és az értelmet, hiszen elveszne lényege: a szellemi fogyatékkal nem élők iránti gyűlöletből eredő vakhit. Az »új ateizmus« a filozófiai ateizmus, illetve maga az értelem tagadása, bármiféle szellem antitézise, az újbarbárság egyik tünete. (A természettudományhoz sincs közük, az csak egy hivatkozási alap, egy ürügy, mert »tekintélye van«.)”
Nyitókép: Ficsor Márton/Mandiner