„Nincs olyan hét, hogy – a híreket figyelve – ne villanna eszembe Kertész Imre kíméletlenül őszinte és végtelenül igaz mondata a Végső kocsmából: »Mindig ez a vége: a civilizáció eléri azt a túltenyésztett állapotot, amikor többé már nemcsak hogy képtelen rá, de már nem is akarja megvédeni magát; amikor, látszólag értelmetlen módon, a saját ellenségeit imádja.« Nobel-díjas írónk Európa iszlamizációja örvén vetette papírra e sorokat Berlinben valamikor 2001 és 2009 között, tehát még bőven a 2015-ös nagy népvándoroltatás előtt.
Ám, ahogyan az a legnagyobbakkal gyakorta megesik, gondolata mélyebb, általánosabb érvényű, mintsem csak a muszlim térhódításra vonatkozzon. Egyetlen mondatba sűríti az európai fősodor öngyilkos politikáját, amely a szemünk láttára süllyeszti el egykorvolt nagyszerű civilizációnkat. Ugyanaz a gondolati, erkölcsi torzulás fojtogat minket életünk más területein is, mint amelyik a kultúránkat megvető idegenek millióit ránk eresztette.
A saját ellenségeit imádó civilizáció…”
Nyitókép: Nizza, ANNE-CHRISTINE POUJOULAT/AFP