„A kormány új törvénye alapján mostantól bárki feljelentheti a másikat, ha az szeretetben neveli a gyermekét - azonos nemű párjával. Retteghetnek a szivárványcsaládokban élő szülők és gyermekek.
Hát nincs még elég szorongás? Nincs még elég félelem?
Az 1000 forintos kenyértől, a hóvégi bankszámla-egyenlegtől, a villanyszámlától, a banktól érkező levéltől? A szomszédban zajló háborútól, a gyógyítható, itthon mégis halálos betegségektől, a várólisták hosszától és a magánlabor végösszegétől?
Muszáj még tovább gerjeszteni a félelmet, a rettegést - és az ebből fakadó gyűlöletet?
Hát mi szüksége van ennek az országnak további szorongásra? Nem inkább békére, nyugalomra, biztonságra vágynánk?
Hiszem, hogy politikai hovatartozástól függetlenül az emberek többsége egyetért velem ebben. Hogy mélyen legbelül senki nem akar több félelmet és több gyűlöletet ebben az országban.
Higgyük el: sem a kenyér nem lesz olcsóbb, sem a várólista nem lesz rövidebb, sem a háború nem ér véget hamarabb, ha gyűlölködünk. Sőt. Mélyen legbelül mindannyian tudjuk, hogy csak megértéssel, türelemmel és közös munkával tudjuk ezt az országot jobbá és élhetőbbé tenni.
Ne gyűlöljük hát egymást, éljünk bár szivárvány- vagy bármilyen családban, egyedül vagy kapcsolatban, városban vagy faluban, idősként vagy fiatalként, bőségben vagy szegénységben.
A szeretet nehéz, ezért nem kérek sokat, csak ennyit: ne gyűlöljük egymást.”
***
Nyitókép: Mandiner/Trenka Attila