„20 évvel ezelőtt ezen a napon hoztam meg életem egyik legjobb döntését, amire halálomig büszke leszek! 2003. április 12-én dönthettek Magyarországon a választók arról, hogy az Európai Unió tagjai legyünk-e, vagy sem. Igen, büszkén vállalom, hogy nemmel szavaztam! Nemmel szavaztam azzal az 592 690 emberrel együtt, akik szerint sem volt jó döntés, hogy ennek a szervezetnek a tagjai legyünk. De mégis mi motivált, hogy Magyarország uniós tagsága ellen voksoljak?
20 évvel ezelőtt, és ma is a támogatók legfőbb érve az, hogy az unión kívül nincsen élet, semmi értelme nincs protestálni ezzel szemben. Nincs alternatíva – üvöltötte és sulykolta arcunkban az akkor még 95 százalékos fölényben lévő baloldali médiaelit. Pontosan ugyanazok propagálták az uniós csatlakozást, akik korábban mindenkit fasisztának minősítettek, akik szerint a Szovjetunión és a szovjet táboron kívül igenis van élet. Természetesen ezek a sajtótermékek érthető okokból nem engedték, hogy az uniós csatlakozással szemben bármilyen értelmes érv elhangozzon. Teljes volt a »nem« tábor elnyomása! Mindez roppant mértékben idegesített, és nagyban hozzájárult ahhoz, hogy csak azért is nemet mondjak Brüsszelre.
A nem melletti szavazatomat erősítette, hogy az akkori Medgyessy-kormány olyan szinten idióta, ostoba és az embereket teljesen hülyének néző kampányt folytatott, hogy semmiképpen nem akartam a balliberális kormány álláspontját erősíteni az igen voksommal. »Nyithatok Bécsben cukrászdát? Továbbra is ehetünk mákos gubát?« – plakátok láttán csak megerősödött bennem az elhatározás, hogy ebből nem kérek. Fontos szerepet játszott a döntésemben a regnáló szocialista-szabad demokrata kormánnyal való elégedetlenség. Bár nem volt kimondva, de aki egy kicsit is figyelte a kampány menetét, az tisztában volt azzal, hogy minden egyes »igen« szavazatot a baloldali kormány a saját legitimációjának az erősítésére fog felhasználni. Nem kívántam a botrányos, és az országot teljes mértékben tönkretevő gazdaság-és társadalompolitikát folytató Medgyessy-rezsimet erősíteni.