Ott van már a hajón a Hortobágy poétája, az önsajnálat egyik démonja, ki a honi dudva és muhar között nem nőhet azzá, mivé nőhetne. Ilyesféle önsajnálatokból, önbecsapásokból, önfelmentésekből van a legtöbb ős Kaján fedélzetén.
Ady megtagadott már mindent, amit meg lehet tagadni.
Megtagadta osztályát, a vidék-Magyarország, kert-Magyarország évezredes megtartóját, a kis- és középnemességet, honnan érkezett, s osztályárulóként vetette bele magát a szabadkőművesség ürességébe, hogy majd egyikén az egyre ritkuló világos pillanatoknak vallomást tegyen a Korroboriban.
S hiába álmodta önmagát az »asztag-város« lakójává, hiába siratta a »semmit, a másét«, megtagadta a vidék-Magyarország, kert-Magyarország másik évezredes megtartóját, a parasztságot is, hogy elhálja legperverzebb, legvisszataszítóbb nászát is, a kommunizmussal.”
Borítókép: Ady Endre (Fotó: Wikipédia)