Emlékezetes, húsz évvel ezelőtt az Egyesült Államok vezette nyugati koalíció hamis hírszerzői jelentésekre hivatkozva totális támadást indított nyolc éven keresztül a közel-keleti ország, Irak ellen azzal az álságos indokkal, mely szerint diktátoruk, Szaddám Huszein tömegpusztító fegyverek előállításához alkalmas eszközökkel rendelkezik, valamint hogy aktívan ápolja a szeptember 11-i terrortámadásokkal összefüggésbe hozott terrorszervezettel, az al-Kaídával a kapcsolatot. Az utólag a nemzetközi jelentések alapján több ízben is megcáfolt háborús indítékok tükrében kifejezetten tragikusnak mondható, hogy a Nyugat éveken keresztül kitartott azon meggyőződése mellett, hogy a Washingtonban megtervezett katonai akció rövid és hosszú távon is pozitív hatással lesz mind a térség demokratizálódására, mind pedig az Egyesült Államok világban betöltött csendőrszerepére egyaránt.
Ám ha alaposabban górcső alá vesszük a második iraki háború névre keresztelt közel-keleti konfliktus számadatait, már a kezdetektől fogva egészen kézzel foghatóvá válik az a mértékű katonai pusztítás, amely nemcsak ártatlan emberek százezreinek a halálát okozta közvetve és közvetlenül, hanem
olyan szociális és infrastrukturális instabilitást idézett elő a térségben, amely a népvándorlástól kezdve különböző terroristacsoportok felemelkedéséért felelt.
Mint az a részletekből kiderül, az amerikai agresszió okán legalább kétszázezer iraki vesztette életét, s több százezernyi embernek változott meg a háború hatására úgy az életkörülménye, hogy az mind az egészségére, mind pedig a lakhatására helyrehozhatatlan károkat gyakorolt. A hirtelenszerű politikai vákuum, illetve a háború elől menekülők olyan rendszerszintű társadalmi változásokat generáltak, amelyek nemcsak Irakban, hanem az egész régióban tömeges migrációs hullámokat gerjesztettek, generációkon átívelő célokkal. Mindeközben a külföldi beavatkozást ellenző szélsőséges vallási csoportosulások, valamint reményvesztettek soha nem látott elszántságú terrorszervezeteket hoztak létre, olyan, többek között Európára is veszélyes kötelékekkel, mint amelyeket az Iszlám Állam is fenntartott.
Kétségtelen, hogy a háború az amerikai oldalt sem kímélte: a hivatalos statisztikák szerint legalább ötezer katonát kellett koporsóban hazaszállítani, ráadásul a kormányzati jelentések szerint a kétezermilliárd dollárt súroló hadiköltségek példa nélküli kritikát váltottak ki az állampolgárok körében, amelynek néhány év után már számszerűsíthető hatása is volt. 2005-re már nem egy közvélemény-kutató közölt olyan összefüggéseket, miszerint a lakosság nagy többsége kihátrált az expedíció jellegű amerikai háborús törekvések támogatása alól. Mindennek pedig idővel meg is lett a következménye, hiszen 2011-ben az Egyesült Államok végérvényesen befejezte Irakban a már 2007-ben (!) megkezdett katonai evakuációját, ami amellett, hogy komoly csorbát ütött az USA nemzetközi renoméján, megváltoztatta a nagyhatalmak háborús kezdeményezésekről kialakult elvi keretrendszerét.