Nem, továbbra sem áll szándékomban belpolitikai kérdésekhez hozzászólni. Csupán...
„Nem, továbbra sem áll szándékomban belpolitikai kérdésekhez hozzászólni. Csupán arról szerettem volna írni néhány szót amit Izrael legfontosabb erőforrásának, reménységének tartok.Érdemes egy rövid pillantást vetni erre a két képre. Tüntetők pro és kontra. Baloldal és jobboldal. Parlamentpártiak és bíróságpártiak. Ebben az időpillanatban talán semmiben sem értenek egyet. Kivéve egyetlen egy dolgot. Mindkét tábor ugyanaz alatt a nemzeti zászló alatt hirdeti az igazát.
A mi zászlónk. Mindannyiunké. Valaki képes a fotók alapján megállapítani, hogy ki itt a bal és ki itt a jobb? Na ugye, hogy nem. És ez Izrael végső reménysége. Nemcsak a reménysége, hanem az üzenete is egy magával meghasonlott, megosztott és kultúrharcokba gabalyodott Nyugat számára.”
Nyitókép: Facebook
A kérdés végső soron egyszerű. A futball megmarad-e közösségi térnek, ahol az állam a rendet biztosítja és a szurkolót is védi?
Már a héten szavazhat a törvényről a Knesszet.
Szerintem akinek valóban_kabinetje_van, az nem arról forgat „vicces” videót, hogy ő Halloween alkalmából tök helyett narancsot farag, haha, érted.
Simcha Rothman vallásos cionista képviselő a Mandinernek elmondta: abban hisz, hogy minden országnak a saját érdekeit kell az első helyre tennie.
„Magyarország nem csupán szövetségese, hanem barátja is Izraelnek” – jelentette ki Hankó Balázs Yoav Kisch izraeli oktatási miniszterrel folytatott találkozóján.
Magyarország álláspontja, hogy a fejlődés igazi mércéje az, hogy milyen esélyt ad egy társadalom az embereknek a méltó életre.
Erre senki sem számított.
