Elképesztő: józan résztvevőkre költene milliókat a hetente csőddel riogató budapesti városvezetés
A terv totálisan ellentmond a Magyarországon hatályos törvényeknek.
Anno vörös zászlókat kellett lobogtatni – most meg szivárványosakat. (Egy a fontos: ne a magyart!)
„Megfigyelhető, minél több baloldali gittegylet, hímzőkör és filantróp tukmálja ránk a témát, minél több pénzt égetnek el rá, annál nagyobb elnyomatásról szól a mese, annál távolabbinak mondják az áhított végcélt: a genderkommunizmust; a tökéletes világot, amelyben mindenki »más«. Ki érti ezt?
Szóval »történeti hónap«. Olyasmi ez, mint anno a forradalmi ifjúsági napok. Egy idegen, elnyomó hatalom által a nyakunkba öntött, helyi ágenseik révén egyre erőszakosabban terjesztett, már-már a vallási fanatizmushoz hasonlatos őrület. Akkoriban Kun Béláékat meg a »fölszabadítókat« kellett ünnepelnünk márciustól április 4-ig – most meg olyan szexuális szélsőségeket, amelyeknek szigorúan a négy fal között, nem pedig a közéletben lenne a helyük.
Anno vörös zászlókat kellett lobogtatni – most meg szivárványosakat. (Egy a fontos: ne a magyart!) Oda jutottunk, oda hitványult a politika, hogy a magyarországi ellenzéknek ez a legfontosabb témája, ez számukra az ország legégetőbb kérdése: pár ezer homoszexuális honfitársunk, illetve magát nőnek képzelő férfi és férfinak képzelő nő állítólag megtiport jogai.
Miközben senki sem tiporta meg a jogaikat, senki sem bántja, üldözi őket. Utoljára a Gyurcsány-rezsim idején érte támadás a vonulásukat. Az nem jogtiprás, hogy nem kapnak előjogokat, privilégiumokat, nem fogadhatnak örökbe, tudniillik a gyerek anyához és apához való joga a legfontosabb. Az sem jogtiprás, hogy óvodásoknak, kisiskolásoknak nem reklámozható ez az életmód. Látnivaló: az állítólag nem létező genderlobbi már rég nem az elfogadást követeli, vagy hogy ünnepeljük őket (megvalósult), hanem hogy mind legyünk olyanok, mint ők.”
Nyitókép: Ficsor Márton/Mandiner