Magyarország még mindig nem a legrosszabb hely a sajtószabadság szempontjából.
„»Van olyan együgyű, ki azt képzelje, hogy szabad sajtó nélkül lehet bármely nemzetnek szabadsága?«, jegyezte fel naplójába a kérdést Petőfi egy eseménydús nap végén, 1848. március 15-én. Ilyen együgyű valóban nincs talán, de olyan gyakran akad, személy is, rendszer is, amelynek számára a szabadság nem érték, legfeljebb jelszónak kell, amit sokszor kimondva sokak elől eltakarható, hogy éppen ez az, ami hiányzik.
Magyarország még mindig nem a legrosszabb hely a sajtószabadság szempontjából, hiszen itt nem börtönöznek be politikai okokból újságírókat, mint Törökországban, nem is ölik meg őket politikai okból, mint Oroszországban, vagy éppen Máltán és Szlovákiában azért, mert a maffia és a kormány összefonódásainak nyomába eredtek.
De azért azzal nálunk is számolhat, aki sajtómunkára adta a fejét, hogy propaganda-céltáblává válik, megfigyelik, befektetőnek becézett komisszárok elfoglalják a szerkesztőségét, választásra kényszerítik a megélhetés és a szakmai elvárások betartása között. Még nehezebb kiigazodni az elvárások és nyomásgyakorlások között a deep fake és a trollhadseregek korszakában, habár álhírek és propaganda mindig is léteztek, csak a technológiai tudás nőtt meg ugrásszerűen ezen a téren is.
Aki a nyilvánosságban él, sőt az a munkája, hogy azt alakítsa, persze, mindig számolhatott azzal, hogy a laptulajdonos üzleti érdekei, a reklámozók és szponzorok elvárásai befolyásgyakorló ágensekként kúsznak be a szerkesztési elveket meghatározó tényezők közé. A legéhesebb mindig a politika, a legfalánkabb pedig az államhatalom, ha a sajtó befolyásolásáról van szó.”
Nyitókép: Lakner Zoltán Facebook-oldala
Számára nem volt megbocsátás, ellentétben másokkal, így például Szabó István rendezővel, aki hosszú időn keresztül gyártotta a terhelő tartalmú jelentéseket. Balogh Gábor írása.
Hogy a politikában az igazság a legveszélyesebb fegyver, azt két igazságbeszélő sorsa bizonyítja: Csurka Istváné és Gyurcsány Ferencé.
A volt EP-képviselő szerint az elmúlt mintegy száz évben a külső erők megtalálták azokat az ágenseket, akik belül tudtak zavart kelteni vagy idegen érdekeket megjeleníteni.
Visszatérése most nyert igazán értelmet.
De hol húzódik az erőszak határa? Meddig elfogadható ez a fajta magatartás? Nagy Ervin írása.
Az ukrán elnök veszélyezteti Szlovákiát – véli a kormányfő.
A katonai szövetségben abból indulnak ki, hogy az USA nem fordít hátat a közösségnek, betartja vállalt kötelezettségeit – mondta Boris Ruge.
