Humza Yousafra kemény feladat vár a következő időszakban.
A szerző a Polgári Magyarországért Alapítvány külügyi igazgatója
A februárban lemondott Nicola Sturgeon utódját kedden választotta meg a Holyrood (skót parlament), Humza Yousaf személyében. Az új kormányfő (First Minister, azaz Első Miniszter) a baloldali és függetlenségpárti SNP, valamint a koalíciós társ zöldek szavazatával került új pozíciójába.
Sturgeon, aki 2014, az elveszített függetlenségi népszavazás óta volt első miniszter, némileg váratlanul mondott le februárban. A helyzet azonban egyértelmű: a szeparatista mozgalom az utóbbi években kifulladt, még a Brexit sem adott neki elég lendületet, s a megélhetési kérdések átvették az elszakadás helyét a politikai napirenden. Ráadásul nem várható egy újabb referendum az ügyben, erre a skót kormányzatnak London nélkül jogi lehetősége sincs. Ezt ugyan Sturgeon megpróbálta az utolsó hónapjaiban bíróságon elérni, de a kereset egyértelmű elutasítása csak hozzájárult bukásához.
Az utolsó cseppet a pohárban azonban a központi brit kormány által blokkolt „Gender Recognition Act”, azaz nemi elismerési törvény jelentette. Ez azt tette volna lehetővé, hogy bárki 16 éves korától, bemondásra, mindössze 3 hónap alatt nemet változtathasson, akár néhány évente ismételve a folyamatot. Eközben egy nemi erőszaktevő férfi, Adam Graham, magát nőnek vallva, Isla Bryson néven egy női börtönbe kerülhetett, ami hatalmas botrányt kavart. A Holyrood-on ennek ellenére erőltették át a progresszív törvényt, ami egyértelmű elutasításba ütközött a skót emberek többségénél a közvélemény kutatások szerint.
A lemondott Sturgeon helyéért két kiemelt szereplő küzdött, Yousaf mellett Kate Forbes. Yousaf egészségügyi, Forbes pénzügyminiszter volt az eddigi kormányban. A bő egy hónapos kampány túlmutatott a szakpolitikai vitákon, s a párt identitásáról szólt. Az SNP kénytelen újradefiniálni magát, s megfogalmazni mit tud nyújtani a megrekedt függetlenségi folyamat erőltetésén túl.
- emiatt pedig közeli szövetségese Yousaf volt az egyértelmű jelölt azok számára, akik ezt az irányvonalat folytatták volna. Forbes-ot sokan csúfolták skótszoknyás tory-nak, mivel gazdasági értelemben konzervatívabb ajánlatot tett a párt elé, s a megélhetési kérdéseket tette középpontba a kultúrharc helyett. Ugyanakkor ennél sokkal fontosabbnak bizonyult a hite.
Forbes bevallottan gyakorló keresztény, egy kisebb skót protestáns egyházhoz tartozik. Miután egy interjúban egyebek mellett kifejtette, hogy személyes értékrendjében a szexet csak házastársak között tartja elfogadhatónak, vagy hogy a korábban említett erőszaktevő neme férfi és nem nő - rengeteg támadásnak tette ki magát. Újra bebizonyosodott, hogy a brit politikában a keresztény hit miatt magyarázkodni szükséges.
A párttagok szavazását végül várható módon Yousaf nyerte, de meglepően szoros (52:48 végeredmény a preferencia szavazatok alapján) különbséggel, és az SNP-től szokatlanul alacsony részvételi arány mellett. A győztes egy váratlan lépéssel ugyan ajánlatot tett arra, hogy Forbes is kormánytag maradjon, de az eddigi pénzügyminiszter innentől csak a kevésbé fontos vidékfejlesztés területén folytathatta volna. Ezzel a nagyvonalúnak aligha nevezhető húzással elmulasztott egy lehetőséget arra, hogy elnyerje a jóindulatát a párt közel felének, miután az nem rá szavazott.
Nevéhez több kellemetlen botrány és vitás ügy is köthető. Ezek közül kiemelendő, hogy 2021-ben fogadták el a gyűlölet-bűncselekményekről szóló törvényt, amikor Yousaf töltötte be az igazságügyi miniszter posztját. A törvényt széles körben kritizálták, mivel alkalmas lehet a szólásszabadság korlátozására, azonban egyelőre nem alkalmazzák. Karrierjének másik sötétebb foltja eddigi tevékenysége az egészségügyi tárca élén. Skóciában voltak az utolsó nagyobb COVID-gócok Európában, de a kormányzati intézkedés helyett Yousaf kirándulni ment a családjával. Szintén ellentmondásos kijelentése volt, amikor a 96%-ban fehér országrészben hiányolta a kisebbségi hátterűeket a vezető pozíciókból – miközben a legnagyobb ellenzéki párt, a skót Munkáspárt vezetője muzulmán, s most már személyében az első miniszter is. (Érdemes megjegyezni, hogy egyúttal a brit miniszterelnök, a belügyminiszter és London polgármestere is bevándorló családból származik.)
De milyen feladatok is várnak az új első miniszterre hivatalba lépése után? Egyszerre kellene megbirkóznia a gazdaságfejlesztés, az elszabadult költségvetési hiány, a roskadozó egészségügy és az oktatás problémáival, mindezt úgy, hogy megoldást találjon az SNP legfőbb identitásképző kérdésére is: hogyan lehetséges egy független Skócia létrehozása?
Az elszakadást támogatók aránya hosszú ideje tartósan 45% körül mozog, s évek óta hiába próbálkoznak az áttöréssel, de talán ennél is nagyobb baj az SNP számára, hogy a választókat manapság sokkal jobban érdeklik a gazdasági és megélhetési kérdések.
ami komoly visszaesés a több mint 50%-os eredménytől, amit 2019-2020 környékén a párt fel tudott mutatni. Emellett várhatóan bő egy év múlva a brit választók az urnákhoz járulnak a parlamenti választáson, ahol az SNP-nek lehet miért aggódnia. Egyelőre előnye így is magabiztos a többi párttal szemben, de komoly esély kínálkozik arra, hogy 2010 után a Munkáspárt leváltsa a konzervatív kormányt Londonban, amely 2016 óta már az ötödik miniszterelnököt fogyasztja. A győzelem reménye pedig visszaédesgetheti a baloldali választókat az SNP-től hozzájuk, hiszen Skócia legerősebb pártja hosszú évtizedekre visszamenően, egészen 2007-ig a Munkáspárt volt.
Megosztott párt, csökkenő népszerűség, megrekedt identitás - mindez rossz előjeleket vetít előre. Az SNP kétségkívül olyan helyzetbe került, amikor kénytelen megfogalmazni önmaga és támogatói számára, miért érdemes rájuk szavazni, ha a raison d'etre a távoli jövőbe vész, s mit tudnak kínálni addig és azon túl Skócia számára. A kérdésre adott válasz azon múlhat, képesek-e a gazdasági kihívásokra megoldást találni, vagy a progresszív kultúrharc marad a középpontban.
Humza Yousafra kemény feladat vár a következő időszakban, s talán nem véletlen, hogy a skót függetlenség ellenzői kissé megnyugodtak az Egyesült Királyság jövőjét illetően.
Fotó: Humza Yousaf Facebook
A Lengyelországban bevált forgatókönyv mentén ültetnének miniszterelnököt a magyarok nyakába. Ráadásul a kiszemelt politikust az elemzők szerint finoman szólva is „sakkban tudják tartani”.
Még a végén árnyalódna a „mindenki azt mérte, hogy” közhangulat.
A nyíregyházi kölcsönjátékos újabb fontos gólt rúgott.
1969-ben megkérdezték egy Vietnámban szolgáló amerikai katonától, hogy mit üzen az ötven évvel később élő amerikaiaknak.
Hogy kik? Hát a Z-generáció. Azok, akik eltörölnék a múltunkat, a hagyományainkat, a történelmünket, az irodalmunkat, eltörölnének mindent.
Az sem derült ki, hogy a visszaküldöttek között mennyi az „anyázás”? Vagy mennyi a pornograf rajzokkal díszített?
Franciaország és Nagy-Britannia is a kardcsörtetők között volt az elmúlt években. A NATO-hadgyakorlatok viszont szomorú valóságot tükröznek.
Ömlik a pénz a magyar családokhoz. Ígéretek helyett valóság.
Az amerikai alelnök egy rövid ideig visszatért eredeti foglalkozásához.
