Jogom van ehhez, jogom van ahhoz, a másik meg le van sz@rva

„Jogom ehhez, jogom van ahhoz, a másik meg le van sz@rva

Sajnos, ebben nem értünk egyet.

Számos hasonló ügyben volt szerencsém megismerkedni a valós és nem az »elhülyéskedett«, viccelt körülményekkel; nagyra tartom a bírót, hogy volt bátorsága az »azt csinálok, amit akarok«; »ez az én telken semmi közöd hozzá«; »jogom van szórakozni« ezt vagy azt csinálni hozzáállással szembemenni.

Nem, nincs jogod hozzá.

Addig terjed a jogod, amíg a másik magánlakásának zavartalan használatához, pihenéséhez való jogát nem sérted; abszolút joggal nem lehet konkurálni- hozzáteszem a kilencvenes években aktív rendőri és önkormányzati »segédlettel« így tették pokollá, keserítették meg lakók százainak az életét éjszakai szórakozóhelyek és társaik – a közönségük kitombolta magát valamelyik pesti »proli kerületben« aztán jobb esetben taxival, rosszabb esetben részegen vezetve hazament a Káderdűlőre pihenni, ahol persze az ott élők érdekérvényesítő képessége miatt szó sem lehetett arról, hogy bármi is megzavarja a fontos elvtársak/később urak pihenését.

Kitartó jogászmunkával ennek vetettünk akkor véget.

A mai napig büszke vagyok rá, hogy nem csak a pihenéshez és a magánlakás zavartalan használatához való jogukat védtük meg ezeknek a szerény körülmények közt elő jobbára munkásembereknek, hanem a szoci időkben vadkeletté változtatott országban a reményt is adtunk nekik a fair eljárásra.

Ehhez persze elszánt, a komfortzónájukból kilépő, fiatal bírákra is szükség volt.

Miattuk is szólok most, miattuk és a modernitás nevében eltiportak, megszégyenítettek és kigúnyoltak nevében, kicsit szerényebben az »önzés jogával«!”

Nyitókép: Földházi Árpád