„A háború eseményeit figyelemmel kísérő olvasóink talán még emlékeznek Jens Stoltenberg NATO-főtitkárnak a Müncheni Biztonságpolitikai Konferencián tett kijelentésére, miszerint a NATO-nak azért kell segítenie Ukrajnát, mert
Putyin győzelme sokkal rosszabb, mint a háború eszkalációja.
»Oroszország háborús győzelmének kockázata nem hasonlítható össze azzal az eszkalációval, amit Ukrajnának a szövetségesei által nyújtott katonai támogatása jelent, ezért kell segíteni az ukránokat a győzelemhez, mert itt a globális biztonságról van szó. Néhányan aggódnak amiatt, hogy az Ukrajnának nyújtott támogatásunk eszkalációt válthat ki. Hadd mondjam el világosan, nincsenek kockázatmentes lehetőségek. A legnagyobb kockázat azonban Putyin győzelme« – hangsúlyozta akkor a főtitkár.
A kijelentés után mindenki megbizonyosodhatott arról, hogy a NATO-nak van olyan vészforgatókönyve, amely az esetleges ukrán összeomlásra is képes katonai választ adni.
Nem sokkal ezután Ruszlan Sztefancsuk ukrán házelnök kijelentette: Ukrajna azt reméli, hogy a korábbi szabályozást megkerülve lehetővé teszik a számára, hogy a legkorábban idén nyáron meghívást kapjon a NATO-ba. „Arra számítunk, hogy Ukrajna a vilniusi NATO-csúcson meghívást kap, és megkezdődik csatlakozási folyamat a szövetséghez” – mondta Sztefancsuk.”