A nyugati nagyhatalmak részéről alig hallani azt, hogy előbb vagy utóbb tárgyalni kell az ukrajnai háborúról. Az érzelmek és ideológiák egyre inkább átveszik az uralmat. Demkó Attila írása.
Írta: Demkó Attila biztonságpolitikai szakértő (MCC - Geopolitikai Műhely)
Érthető, ha Ukrajnában nem elfogadott dolog a tárgyalásokról és békéről szóló diskurzus. Természetes, hogy a politikai elit és a társadalom többsége teljes győzelmet akar, és nem kíván kompromisszumokról, hosszú békefolyamatról hallani.
Egy háborúban álló, megtámadott országnak minden joga megvan arra, hogy fegyverrel vegye vissza elvett területeit,
és ne várjon éveket, évtizedeket, hogy a tárgyalóasztalnál esetleg visszakapja, ami elveszett.
Nem ez a probléma. Hanem az, hogy az Európai Unióban és az Egyesült Államokban is félresöpörnek, oroszpártinak bélyegeznek mindenkit, aki felveti: nem valószínű, hogy Ukrajna minden területet vissza tud venni hadseregével, sőt akár további területeket veszíthet.
Egyszerűen fel sem teszik a kérdést: lehetséges-e a katonai megoldás?
Nem tudni persze, hogy Oroszország kész lenne érdemi tárgyalásokra. Ami tavaly tavasszal történt, a háború ködének homályában van. De azért vannak arra utaló jelek, hogy Moszkva, miután villámháborús tervei kudarcot vallottak, kész lett volna egy arcmentő kompromisszumra, és inkább a kijevi csatában győzedelmes Ukrajna döntött úgy, nyugati támogatással és biztatással, hogy ítéljenek a fegyverek.
Ezt persze nem tudjuk, azt viszont igen, hogy Washington és sok más nyugati főváros is ukrán győzelmet prognosztizált. Ha pedig Ukrajna győz, akkor tényleg miért mondana le a NATO-tagságról, a Krímről vagy esetleg a Donbaszról? Vagy jobb esetben miért fogadná el a háború befagyasztását úgy, hogy orosz katonák vannak a területén, és miért várna arra, hogy akár évtizedes távlatban, egy új orosz vezetés alatt a valós és az ukrán területi szuverenitást tiszteletben tartó béke is lehetséges legyen?
Tavaly március óta eltelt egy év. A két oldalon összesen meghalt 100-150 ezer katona,
városok tucatjai pusztultak el, és nem látszik egyik fél győzelme sem.
Egy akár még évekig tartó, pusztító háborút valószínűsíthetünk.
Mégis, az amerikai vezérkart és néha Párizst kivéve egyetlen nyugati nagyhatalom részéről sem hallani azt, hogy a háború nem fog az oroszok döntő vereségével véget érni, azaz előbb vagy utóbb tárgyalni kell. Ennek oka az, hogy az érzelmek és ideológiák egyre inkább átveszik az uralmat nemcsak a sajtóban, hanem a politika legmagasabb szintjein is. Annak idején az USA leült tárgyalni Slobodan Miloševićcsel Daytonban – a srebrenicai vérengzés után, ami két nagyságrenddel volt nagyobb, mint ami Bucsában, Irpinyben és más Kijev körüli településeken történt. Nem hozott Dayton teljes nyugalmat Bosznia-Hercegovinában, de vége lett a háborúnak. Kaptak a szerbek valamit? Kaptak – de Bosznia-Hercegovina nemzetközileg elismert határain belül.
A fekete-fehér, a „Putyin-Hitler”, „a tárgyalás az München 1938” szemlélet terjedése veszélyes – nemcsak Ukrajnára, hanem az egész világra is. Azért, mert Hitlernek 1938-ban nem volt atomfegyvere, nem tudta elpusztítani a fél világot. Ez orosz propaganda? Dehogy.
Ha a Krím veszélybe kerülne, a nyugati elemzők jelentős része sem zárná ki az orosz nukleáris eszkalációt
– a háború más típusú eszkalálódását meg biztosra venné.
A növekvő nyugati ideológiai buborék mellett persze ott van az orosz is, az a meggyőződés, hogy Oroszország léte a tét. Az orosz vezető elit is bebeszélt magának sok dolgot, ami nehezíti a rendezést. De ezt a paranoiát csak mélyíti a Nyugat hozzáállása.
Félreértés ne legyen: a tárgyalások, a tűzszünet szorgalmazása nem annak szorgalmazását jelenti, hogy Ukrajnának bármilyen területi veszteséget el kellene fogadnia. A tárgyalás önmagában nem elfogadás. De az ellenfél teljes démonizálása és a tárgyalás kizárása iszonyatosan veszélyes, ha a másik oldalon egy olyan hatalom van, mint Oroszország.
Ha a teljes győzelem az egyetlen lehetőség, az könnyen beláthatatlan eszkalációhoz vezethet. A woke-osodó nyugati külpolitika erősödése út a pokolba. Amíg a woke a kultúrában pusztít, túléljük, de ha beszabadul a külpolitikába, akkor azt nem biztos.
Nyitókép: Ukrán katonák orosz állásokat lőnek a Donyeck megyei Avgyijivka térségében december 26-án (fotó: MTI)
A jelenlegi geopolitikai és gazdasági helyzetben Ukrajna uniós integrációja nemcsak illúzió, hanem kifejezetten veszélyt is jelenthet az EU stabilitására – figyelmeztet elemzésében Morten Heiberg és Rasmus Mariager dán professzor.
Trump londoni fellépése felkavarta az atlanti szövetség állóvizét, miközben Európa olajcsapok nélkül, drónok célkeresztjében és utcai lázadások árnyékában sodródik a polgárháborús forgatókönyv felé.
Nem finomkodott az orosz külügyminiszter.
XIV. Leó pápával készített interjút a Crux katolikus hírportál, melyben a katolikus egyházfő beszél Ferenc pápáról, Donald Trumpról, Gázáról és Izraelről, Ukrajnáról, LMBTQ-ügyekről, a nők egyházbeli szerepéről, a mesterséges intelligenciáról, demokráciáról, liturgiáról és más fontos dolgokról. Az is kiderül, milyen csapatoknak drukkol Leó pápa.
Szembesítették a valósággal Ulf Kristerssont.
Nemcsak belpolitikailag, de a nemzetközi porondon is kínos helyzetbe kerültek a liberálisok.
Miért betegszik meg az a nemzet, amelyik elveszítette az identitását, és hogyan segíthet ezen a népzene?
A Fradi elnöke elárulta, miért látogatott ki a Charlie Kirkért tartott megemlékezésre.
Kapcsolódó cikkek a Háború Ukrajnában aktában.
Nem finomkodott az orosz külügyminiszter.
Az amerikai elnök közös sajtóértekezletet tartott Keir Starmer brit miniszterelnökkel.
Anne Applebaum szerint kegyetlenül bánik a meghódított területek lakosságával Putyin.
