Meddig kell még tűrnünk a holokauszt relativizálását, a náci jelzővel való felelőtlen dobálózást?
Tovább folytatódik a szebb napokat látott kutató, Ungváry Krisztián történész „kiugrása a történettudományból”. Ezúttal Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter magyar diákokat megvédő szavai kapcsán emleget nácizmus, náci beszédet.
A rend kedvéért, Gulyás ezt mondta:
„Az természetesen igaz, hogy egy faj van, az a homo sapiens. És ezen belül vannak különböző népcsoportok, hogy ha úgy tetszik. Ez egy, a magyar népcsoport (…), a magyar faj elleni döntés. De ha önt ez a szó zavarja, akkor annyiban, hogy ez egy magyarellenes bosszú, ami kifejezetten a magyarokat érinti.”
Íme pedig Ungváry reakciója:
„Az egyetlenegy kultúra vagy szubkultúra, amelyik abban az értelemben használja a faj kifejezést, hogy mondjuk magyar faj, német faj meg árja faj, az a náci közbeszéd. Tehát Gulyás Gergelynek sikerült alapvetően náci terminológiákkal kifejeznie azt, amit gondolt.”
Igazából a cikket itt már le is lehetne zárni, hiszen Gulyás maga tisztázta, hogy „egy faj van, az a homo sapiens”, és világos, hogy ezt követően népcsoportokról beszélt, tehát lehet vitatkozni, hogy a megfelelő kifejezést használta-e, de nyilvánvaló, hogy nem osztotta fel a világot emberi fajokra. Hozzáteszem, még ezzel a szóhasználattal sem tért volna el napjaink mainstreamjétől, hiszen Ferenc pápától kezdve az USA Népszámlálási Hivatalán át a 444.hu-ig élnek ezzel a kifejezéssel. (Utóbbi tényleg ironikus, idézzük is: „ha ezt gondoljuk, figyelmen kívül hagyjuk a modern kulturális baloldal legfontosabb szempontját: a faji kérdést.”)
De azért érdemes elmerengeni egy kérdésen.
Hogyan vált lehetségessé, hogy a náci kifejezéssel való felelőtlen dobálózás, és ilyen értelemben a nácizmus bűneinek és a holokauszt relativizálásának jelensége így elburjánozzon a hazai közéletben?
Hol volt a felelős, demokratikus értelmiség, amikor fel kellett volna emelnie mutatóujját, avagy rá kellett volna pislantani arra a bizonyos erkölcsi iránytűre?
A helyzet az, hogy a szigorú migrációs politikát folyamatosan nácizzák 2015 óta, fasisztázzák és nácizzák Trumpot, Orbánt és Netanjahut, és ha egy jobboldali politikus kiejti a száján azt a szót, amit a progresszív baloldal napi szinten emleget, akkor máris beindul a relativizálás.
Ezzel az a gond, hogy ha minden náci, akkor semmi nem az.
Ha egy Izrael mellett rendszeresen kiálló klasszikus konzervatív-nemzeti kormány „náci”, és Gulyás beszéde „nácizmus”, akkor ez a kifejezés már nem értelmezhető a második világháború bűneire, az áldozatok szenvedéseire.
Én arra biztatnék minden megszólalót, hogy ne nevezzék vitapartnereiket „nácinak”, hiszen eltekintve néhány őrjöngő szélsőbaloldalitól (lásd az antifa támadókat) és néhány valódi neonácitól, a legtöbb magyar jobb- és baloldali ember nem náci vagy kommunista. Ezek a jelzők a még a publicisták és újságírók részéről is csak torzítják a közbeszédet, nehezebbé teszik a történelmi traumák feldolgozását, és homályosítják ismereteinket a huszadik század borzalmairól.
De mit tegyen az ember, amikor neves történészektől jön a jelződobálás?
Tényleg megállíthatatlan a tudományos élet vásári show-vá züllése, az ordas eszmék retorikájának feléledése?
Orbán Viktor megdöntése most már tényleg bármit igazol, eljött a „minden mindegy” kora? Meddig lehet tovább relativizálni a holokausztot, mielőtt a felelős értelmiség jelzi: elég volt a weimarizálódásból, eddig és ne tovább!
A szerző történész, az MCC Corvinák főszerkesztője
Fotó: Földházi Árpád
Számára nem volt megbocsátás, ellentétben másokkal, így például Szabó István rendezővel, aki hosszú időn keresztül gyártotta a terhelő tartalmú jelentéseket. Balogh Gábor írása.
Az OMSZ kommunikációs vezetője Kunetz Zsombor állításaira reagált.
Lengyelország miniszterelnöke csütörtökön interjút adott az Európai Tanács brüsszeli csúcstalálkozója közben.
A lengyel külügy egyúttal úgy döntött, hogy konzultációra hazahívja Sebastian Kecieket, az ország budapesti nagykövetét.
Háborúk és kioktatás helyett béke és pragmatikus együttműködések– valahogy így lehet összefoglalni a formálódó világpolitikai menüsort. Kacsoh Dániel írása.
A Mandiner politikai lap. Közel háromszázezer ember olvas minket naponta; ők rajtunk keresztül akarják megérteni, mi zajlik körülöttünk a világban, idehaza és külföldön egyaránt.
Advent idején elindulnak a magyarok a városka felé, ugyanis a Magas-Tátra ölelésében megbúvó település még hóval és igazi téllel kecseg teti az odalátogatókat. Csender Levente írása.
Donald Trump techmilliárdos szövetségese egy X-posztban azt állította, hogy a közösségi oldal felhasználói tájékozottabbak a magdeburgi eseményekkel kapcsolatban, mint a német újságírók.
