Momentum: a kistérségi Backstreet Boys

„Fekete-Győr és Hajnal még Michael Jackson-kesztyűket is húztak, hogy igazán autentikus legyen a show. Hogy még véletlenül se tűnjön úgy, hogy ezek kérges tenyerű és kemény kötésű, belevaló gyerekek, nem pedig elkényeztetett, rózsadombi pozőrök. De van egy fiúbanda, amelyik kiemelten eszünkbe jut, ha ezt a szerencsétlenkedést nézzük. Nem, nem a Bizö Boys, bár langyos…

Ha emlékszünk, a Backstreet Boys és ’N Sync őrületet meglovagolva a magyar popzene akkori fénylő üstököse, Kozsó kitalálta, hogy producerként ő is összerak itthon egy fiúcsapatot. Ez lett a Shygys. »Hello, öt félénk gyerek, kigombolt inggel lengeted a tenyered« – ahogy az Irigy Hónaljmirigy énekelte a róluk szóló paródiában. De legyünk fair-ek: bármilyen idétlenek is voltak hófehérbe öltözve a klipben, az öt srác közül legalább három tényleg jól énekelt. És a lányok tényleg imádták őket. De a királyság nem sokáig tartott: a banda tagjai összevesztek Kozsóval. Bár mélyen benne voltam akkor a zeneiparban, s személyesen ismertem minden érintetett, őszintén mondom, fogalmam sincs, mi volt a valós ok, és kinek lehetett igaza… de mindegy is. A Shygys Kozsó gyámkodása nélkül folytatta.

A mester viszont nem hagyta annyiban. Újabb casting, újabb szívtipró-jelöltek. Megszületett a B kategóriás Shygys: a Picasso Branch. Ahogy Kozsó fogalmazott: nem sztárkodnak, nincsenek allűrjeik, csak énekelnek. Megint legyünk fair-ek: ebben az ötösfogatban is voltak, akik tényleg tudtak énekelni. Olyannyira, hogy itt bukkant fel Bebe, aki aztán hosszú évekig a Back II Black énekeseként komoly karriert futott be. De akkor, a Shygys után a Picasso Branch tényleg csak olyan volt, mint a 2009-es Bruce Willis-film. A magyar címe »Hasonmás« volt, de ez nem pontosan fedi az eredeti jelentését: a »Surrogates« ugyanis inkább test-dublőröket jelent. A valódi emberekre kísértetiesen hasonlító robotokat, akik tulajdonosaik helyett élik át a mindennapi élet veszélyeit, miközben az utóbbiak az otthonuk biztonságából irányítják őket. Kifejezetten jó film volt, a főcímdala, a Breaking Benjamin által előadott „I Will Not Bow” pedig óriási zene! Na, ez nem. Egy boyband-cucc volt…

Szóval a Picasso Branch egy NB II-es Shygys volt. A Jackson-kesztyűs Momentum-bohócok pedig egy NB III-as politikus-brigád. Bár inkább a megyei szint alatti, ma már nem létező járási bajnokság lenne a pontosabb párhuzam. De nekik is megvan ám a saját Kozsójuk! Hadházy Ákosnak hívják. Ő a fénylő üstökös a magyar politika egén, aki szárnyai alá vette ezeket a csillogó szemű fiatalokat. Na jó, ez nem egészen így van. Sőt, egy kicsit inkább fordított a helyzet. Hadházy megjelenik a színen, és az őt a Karmelitába beengedni nem akaró rendőröknek elkezdi a tőle ilyenkor megszokott mantrát, hogy „országgyűlési képviselő vagyok”. De mint a meghibásodott Bruce Willis-hasonmás robot a filmből: »Or-szág-gyű-lési kép-vi-se-lő va-gyok, or-szág-gyű-lési kép-vi-se-lő va-gyok…«, és aztán ilyenkor füstölögve kialszik a fény a robot szemében.”

Nyitókép: Fekete-Győr András Facebook-oldala

***