Az európai civilizáció nagy pillanatai (1. rész)

„Róna Péter jogász-közgazdász a minap bement a Hang szerkesztőségébe, hogy ott (nyilván mint a magyar barbárság tengerén úszó »európai civilizáció« kicsiny szigetén) beszámoljon gondolatairól a magyar népről és Magyarországról. Beszélgetőtársa Szerető Szabolcs (a civilizált európai ember ritka hazai példánya).

Kettejük beszélgetése maga a lakmuszpapír, melyet belemártunk a hamis tudat, a rosszindulat, az aljasság és becstelenség mai európai civilizációs elegyébe, ami nyomban neomarxista és woke vörössé változik.

Mielőtt belefogunk az elemzésbe, lássuk, miket beszélt Róna:

»Megismertem az országot, és új fényben látom az ország és a magyar társadalom helyzetét. (…) Ez az ország társadalmilag, erkölcsileg, filozófiailag nem egy európai ország, nem tud és nem is akar európai országgá válni, támogat és elfogad egy olyan politikát, ami Európát az ellenségének tekinti, azzal szembeszáll, és szövetkezik Európa első számú gyűlölőjével és az Európa szétverésében érdekelt Putyinnal. (…) A magyar társadalomnak, mint minden más posztszocialista társadalomnak, megvolt a lehetősége, hogy kialakítson egy jövőképet az orbáni jövőképpel szemben, de ezt nem tette meg. Az, hogy ellenzék nem tud egyről a kettőre jutni, számomra nem azt bizonyítja, hogy az ellenzék béna, tehetségtelen, hanem azt, hogy az ellenzék narratívájára a társadalomnak nincs igénye. (…) Azokat az erkölcsi, filozófiai és társadalmi értékeket, amelyekre szükségünk lenne, mi nem birtokoljuk, nem tudunk csatlakozni az európai civilizációhoz, (…) a magyar társadalom egésze erre alkalmatlan. (…) Magyarország súlyosan, szélsőségesen egy felülről irányított társadalom. S mindig is az volt. Magyarországon az alulról jövő kezdeményezéseknek nincs sikeresélye. (…) Az utolsó nagy, komoly, a felülről történő irányítás elleni megmozdulás Dózsa György háborúja volt.«

Ezen a ponton még Szerető is közbeszól: »És ’56?«

Róna meg belekezd: »Ez azért egy komplikált történet… Nekem vannak személyes élményeim. Elsősorban nem volt egységes. Ötvenhatban azonnal előkerült egy erős, egy markáns nacionalista…«”

Nyitókép: MTI / Magócsi Márton