A lengyel-magyar kapcsolatokról – reagálás Trombitás Kristóf bejegyzésére

Írta: Sutarski Szabolcs lengyel műfordító, az Országgyűlés Lengyel Szószóló Iroda munkatársa

Szeretnék reagálni Trombitás Kristóf 03.23-ai Facebook-bejegyzésére, amelyet a Mandiner is szemlézett.

1. Noha nem vagyok történész, de Konrad Sutarski „Trianon száz éve, gyógyul-e már Európa nyílt sebe” illetve „Lengyelország történelme magyar vonatkozásokkal” című két könyvének egyik fordítójaként rendelkezem rálátással a témára. Akit érdekelnek a részletek, a szóban forgó Facebook-bejegyzésben felhánytorgatott történelmi tényekkel kapcsolatban, annak figyelmébe ajánlom a fentebb említett két kötetet. A részletekbe viszont itt most nem megyek bele, csak összegzek.

2. Az I. világháború végén a Kárpát-medencében a dualista birodalomba betagozódó magyar állam által garantált közrend és fennhatóság szétesett. Ennek farvizén jöhettek létre az új államalakulatok (Csehszlovákia, Jugoszlávia, az Erdéllyel „egyesült” Románia), amelyek idegen fegyveres erőkkel szállták meg az általuk kiszemelt területeket. Ezzel összefüggésben a Cseh illetve a Szlovák Nemzeti Tanács 2018. október 28-án illetve 30-án kinyilvánította a két nemzet egyesülését egy új, közös állam keretein belül. Ez azt jelentette a gyakorlatban, hogy

Előbbiek fellázadtak ez ellen, és 1918. november 5-én közzétett proklamációjukban a népek önrendelkezési jogára hivatkozva kinyilvánították: „A magyar állam széthullása után nem akarunk az újonnan létrehozott csehszlovák államban maradni. Azt követeljük hogy a Trencsén, Árva és Szepes vármegyében lévő összes lengyel területet csatolják a nagy katolikus Lengyelországhoz.” Az újjászerveződő lengyel hadsereg ezzel összefüggésben terjesztette ki uralmát a még tisztázatlan határokkal éppen újjászerveződő Lengyelország nevében, amelynek az újjáalakítását hivatalosan 6 nappal később jelentették be. Ez azért mintha nem Magyarország baráti kisujjának „levágását” jelentette volna annak idején.

3. Lengyelország 1920-ban a trianoni békediktátumot nem annak helyeslése miatt írta alá, hanem egy teljesen érthetetlen (és talán kelepceként állított) árukapcsolás miatt. Jogilag a Magyarországra vonatkozó békediktátumot közös dokumentumba foglalták a Népszövetség (a mostani ENSZ elődje) alapító okiratához való csatlakozással. Aki tagja kívánt lenni az újonnan létrehívott Népszövetségnek (mint például a frissen újjáalakult Lengyelország), annak kénytelen-kelletlen alá kellett írnia a békediktátumot is. Ugyanakkor

míg a Népszövetséghez való csatlakozását igen (a lengyel SZEJM-ben ugyanis – nagyon helyesen – már formailag is különválasztották egymástól a két össze nem tartozó ügyet).

4. A Facebook-bejegyzés további történelmi tévedéseket is tartalmaz, amelyek a szemlézés már nem idéz. Ezen félrecsúszott történelmi ismeretekre hivatkozva Trombitás Kristóf úgy állítja be a lengyel-magyar barátságot, mintha az leginkább utólagos belevetítésekből táplálkozna, és nem rendelkezne sokszorosan megerősített szilárd történelmi talapzattal és közös értékrenddel.

5. Bízom benne, hogy Trombitás Kristóf nem kíván szánt szándékkal terjeszteni tényeknek kinéző történelmi hamisításokat. A lengyel nemzet dolgai ugyanis az elmúlt ezer évben egyre inkább elmélyítették a lengyel-magyar barátságot, nem pedig gyengítették azt (csak ehhez pontosan kell ismerni a korabeli körülményeket). A nehézséget manapság idézte elő Ukrajna oroszok általi lerohanása és ennek lengyel illetve magyar visszhangja.

Általánosságban kijelenthető, hogy a magyarok és a lengyelek stratégiai és taktikai szempontból teljesen másként viszonyulnak a putyini Oroszországhoz. Csakhogy ha nem akarunk teljesen idomulni a Nyugathoz, ahol kezd „jogállamisági” alapértékké válni az ideológiailag vezérelt, erkölcsi kioktatásokra és morális elvárásokra alapozott politika, illetve egysíkú újságírás, akkor a köztudatban keringő félreértések, történelmi félreértelmezések felhangosításával se kezdjük besározni a lengyel-magyar barátság tekintetében a történelmi tényeket.

Ezek az értékek pedig az utóbbi bő egy évben is szilárdan állnak, és ha a világ – adja Isten! – túléli ezt az egyre jobban eszkalálódó háborút, akkor a magyar-lengyel barátsággal sem lesz ez másképpen.

Kép: ELTE / Mandiner archív