A hamisítás ősidők óta része a hadviselésnek, politikának

„A második világháború kitörésének közvetlen előzménye az volt, hogy lengyelek megtámadták a határmenti német rádióadót Gleiwitzben. Később kiderült, hogy lengyel egyenruhába öltöztetett foglyok voltak. Magyarország azért lépett be a Szovjetunió elleni háborúba, mert felségjel nélküli gépek bombázták Kassát. Ma sem tudjuk, kik voltak. Irakot azért rohanták le a nyugati szövetségesek, mert Szaddam Husszein tömegpusztító fegyvereket rejtegetett. Közben pedig nem is.

Miközben minden rezdülés nyomon követhetővé, ellenőrizhetővé vált, éppen a technika jóvoltából elő is állítható a valódinak vélt igazság. Az egyik kereskedelmi televízióban mint harci cselekményt elemezték egy videojáték képeit. Komoly szakértő magyarázta a program kis virtuális figuráiról, melyik az orosz és melyik az ukrán fél.

Egyfelől az általános választójog miatt meg kell győzni az embereket arról, ki a jó fiú. Másrészt a jelenlegi folyamatokról és az azokra adandó válaszokról senki (na jó, a magyar kormány részben) nem kérdezte meg a polgárokat. Ez még a hadviselőknél elfogadható, nem a szavazgatás ideje van, amikor jönnek a tankok, de Európa megtehette volna. (Lehet, attól féltek, hogy úgy járnak, mint a britek: a II. világháború alatt nem voltak választások, és amikor a végén tartottak, a háborús miniszterelnök Churchill meg is bukott.)

Igaz, a politikusok akkor is ügyeltek a marketingre, gyártottak hamis bizonyítékokat, amikor még nem szavazhattak a lakosok.

Talán azért, mert a többség akaratával nem lehet hosszú távon szembe menni, illetve valamiért a legnagyobb gazemberek és hamiskártyások is szeretik azt hinni és hirdetni, hogy valójában nemes szívű, derék emberek. Lehet, hogy el is hiszik. Senki sem tartja magát gonosznak, a saját logikája alapján mindenkinek igaza van.

Így hiába a széleskörű, sosemvolt hozzáférés az információkhoz, mindenkinek megmarad a lehetősége, hogy saját vérmérséklete, önigazolása és szimpátiái alapján eldöntse, vajon a brutális oroszok verték-e agyon a parancsnokukat, az ukránok hamisították-e az egészet, hogy ezt elhitessék, esetleg az Oscar-díj átadás előtt kiszivárgott a nyertes film egyik jelenete.

És megint ott tartunk, mint a teremtés óta mindig: ha van erős belső iránytűnk, meg fogjuk találni az igaz utat. Ha az aktuális manipulátorokra hagyatkozunk, abból nem sül ki semmi jó.”

***

Nyitókép: Mandiner-Archív