„Hodász atya épp most hozta nyilvánosságra, hogy fiatalkorában egy pap szexuálisan zaklatta őt. Miközben Európában egyre erőteljesebb az igény a katolikus egyház megtisztulására, a szexuális erőszak föltárására – a legutóbbi hír szerint több, mint száz olyan pap teljesít továbbra is aktív lelkipásztori szolgálatot Portugáliában, akiket gyermekek elleni szexuális zaklatást követhettek el –, addig Magyarországon az egyház inkább elzárkózik a szembenézéstől. Bár vannak arra utaló jelek, hogy az egyházi vezetők megpróbálják megelőzni a szexuális bűncselekmények jövőbeli előfordulását, a föltárást azonban, hogy finoman fogalmazzunk, nem támogatják kellő elszántsággal, sőt inkább nehezítik azt.
Ez a magatartás rámutat arra is, hogy a magyar katolikus egyház vezetése nem tartozik a Ferenc pápa által meghirdetett változások legnagyobb hívei közé, az ő reformer szellemisége nemcsak idegen az idehaza megszokott gyakorlattól, de bizonyos témákban – például a migráció megítélésében – ellentétes a magát keresztényvédőnek föltüntető kormány politikájával. Ebben a fontos erkölcsi kérdésben a püspöki kar, a ma már visszavonult váci püspök, Beer Miklós kivételével, nem a pápai útmutatást követte, hanem inkább hallgatott.
Hodász András azt mondta, hogy bár sokan azt gondolják, hogy ő a világi sajtóban teregeti ki az egyházi szennyest, de ő a belső papi levelezési listán, a püspökkel beszélve is kifejti aggályait, csakhogy általában nem értenek egyet vele. »Elfogadom, hogy az egyházban kisebbségi véleményen vagyok, többek között ezért is lépek ki, mert nem akarok zavart okozni, nem akarok botrány lenni. Látom azt, hogy ilyen értelemben nincs helyem az egyházban« – nyilatkozta, hozzátéve: számtalan ember keresi őt meg azzal, hogy már nem tudnak templomba menni, mert oda politikát visznek be.
Hodász szerint a politika nem való templomba, a prédikáció az evangéliumra való.”
Nyitókép: MTI/Komka Péter