„Az elmúlt napokban Budapesten magukat »antifasisztának« nevező kommunista csőcselék és szélsőjobbos társaik egymást provokálva vandál utcai erőszakkal verik egymást, egyes esetekben teljesen gyanútlan járókelőket.
Az esetek bár elszigeteltek a magyar rendőrség fellépésének köszönhetően, mégis felháborodást és megrökönyödést váltanak ki minden jóérzésű polgárból - tekintettel arra is, hogy ilyesmire Magyarországon szerencsére nagyon-nagyon ritkán van példa.
Az ilyesmi tűrhetetlen, a videófelvételek alapján – melyen pl. »antifa« aktivisták hátulról támadva, viperával vernek félholtra egy embert – alávaló és aljas, melyre a törvény teljes szigorával kell lesújtani. Magyarországon zéró tolerancia van a szélsőségekkel szemben, legyen az akár jobb-, akár baloldali (bár ennek a baloldal Jobbikkal való heherésző összefogása vagy Gyurcsány Ferenc parlamenti jelenléte ellentmond, elismerem.)
A mostani ribillió célja viszont egyértelmű: lehetőséget adni a New York Times-nak meg a Frankfurter Allgemeine-nak, hogy bemutathassák, Magyarországon szélsőséges anarchia tombol, »Orbán rendszerében« random verik az embereket az utcán (bár ilyesmik nálunk igazából 2006 őszén történtek igazából, az USA-ban vagy Németországban viszont a radikálisok utcai gyújtogatásai, összecsapásai heti jelenség). Ugyanezt a célt szolgálta – aki még emlékszik – Szabó Albert vagy Bácsfi Diána »tizenötperces hírneve« a '90-es vagy a 2000-es évek elején.
Szélsőjobb és szélsőbal, valamint az őket felhasználók célja azonos: aláásottnak láttatni a külvilág szemében az egyébként létező hazai politikai és társadalmi stabilitást. Ne üljünk fel a provokációnak, a köznyugalom szándékos, gyanúsan előre megfontoltnak tűnő megzavarásának!”