Nemzeti konzultáció: arról lehet dönteni, hogyan tovább a magyar gazdaságban
A Fidesz mindenkit arra kér, hogy töltse ki a nemzeti konzultációt.
Szijjártó Péter davosi víziója hét ponton zárja fejlődési csapdába Magyarországot, s veszélyezteti az ország szuverenitását.
„(Az elektromos járművek vitatható karbonsemlegességéről, az akkumulátorgyártás negatív környezeti hatásairól, a hazai akkumulátorgyártás eddigi tapasztalatairól és a magyar kormányzat autógyártási víziójáról szóló első rész itt olvasható.)
Szijjártó Péter davosi víziója hét ponton zárja fejlődési csapdába Magyarországot, s veszélyezteti az ország szuverenitását.
Először. A 2020. tavaszi Great Lockdown, majd pedig a globális inflációs nyomás drámaian tárta elénk Magyarország szélsőséges kiszolgáltatottságát a nagy globális ellátóláncok felé. A magyar export döntő hányada importterméket tartalmaz. Alapvető nemzeti érdekünk lenne, hogy oldjuk ezt a szélsőséges kiszolgáltatottságot. A kormány által kinézett konnektorszerep azonban ezzel szöges ellentétben tovább növeli kitettségünket. Ha ugyanis bejön a kabinet számítása, a magyar nemzetgazdaság húzóágazata tőlünk távoli nyersanyag-beszállítók kapacitásaitól és áraitól, geopolitikai konfliktusoktól, szállítási útvonalak változékonyságától fog függeni.
Tehát az Orbán-kormány valójában ugyanazt a kifulladt paradigmát erőlteti, mint valamennyi elődje a rendszerváltás óta, s amelynek eredményeképpen a magyar gazdaság teljesítménye szinte teljes egészében külső, Magyarországon kívüli tényezők függvénye. Félreértés ne essék, Magyarország továbbra sem fejleszt akkumulátort, nem hazai kutatáson alapul a debreceni beruházás sem, pusztán arról van szó, hogy kelet-ázsiai országok idetelepítik az akkumulátorgyártásukat, miközben a globális értékláncokban mindig a gyártási folyamatoknak van a legkisebb hozzáadott értéke, a haszon általában a kutatás-fejlesztésben és az értékesítésben összpontosul.
Csath Magdolna tanulmányában a nemzetközi szakirodalomból idézi, hogy azok az egyébként demokratizálódott országok, amelyekben az értékláncok összeszerelő egységei vannak csak jelen, könnyen csapdahelyzetbe kerülhetnek, ha nem lépnek feljebb az értékláncon a nagyobb hozzáadott értéket teremtő tevékenységek felé, az összeszerelő műveletek ugyanis a fejlődés »természetes korlátai«. Csath fontos figyelmeztetésre bukkant rá a kortárs elemzésekben: »A piaci liberalizációval, a külföldi tőkebefektetésekkel el lehet érni egy közepes jövedelmi szintet, de a magasabb szintre lépéshez a humán tőke folyamatos fejlesztését biztosító rendszer kiépítésére van szükség. A tudást nem elég importálni, helyi tudásteremtésre van szükség. A csapdahelyzet […] akkor következik be, amikor a kezdeti előnyök – legyenek azok ásványkincsek vagy egyéb természeti erőforrások, illetve a befektetőknek kedvező olcsó munkaerő – kimerülnek, és közben nem sikerül új, nagy hozzáadott értéket létrehozó, tudáson alapuló gazdasági szerkezetet, illetve olyan intézményrendszert kialakítani, amely ösztönzi a helyi tudásteremtést.”
Nyitókép: MTI/Mohai Balázs