Schiffer András: Példátlan amerikai beavatkozás éri Magyarországot

„Nyugat-Európában nem tartóztatnak le, de morális megkövezéssel illetnek mindenkit, aki bírálni merészeli ezt a háborús politikát” – fogalmazott. Na ja. Valaki egy orosz zászlót tett ki németországban egy épületre, 3 év letöltendő várja. ha elkapják. Kádárék egy szovjet zászló letépésért fél évet adtak egy haveromnak, FELFÜGGESZTVE.

"Érdekes módon az erre oly érzékeny, haladó közvélemény nem nagyon szól, amikor ugyanez Jemenben vagy Szíriában történik, de egyértelművé kell tenni, hogy teljesen más a státusza Ukrajnának, mint akár a balti államoknak, Lengyelországnak vagy Magyarországnak. Ők nem a NATO tagjai és ehhez képest kellene az egész Európai Uniónak a saját politikáját megfogalmaznia, de sajnálatos módon nem ez történik, és ez nem Európa érdekét szolgálja." Itt is őrületes párhuzamokat mond be. Szerinte csak azért, mert Ukrajna nem NATO-tag, azért tessünk elfordítani a fejünket, és hagyni, hadd rohadjanak meg az oroszok agressziójától. Ember! Ukrajna közvetlen szomszédunk, magyarok is lakják, (most még) demokrácia. Menthetetlenül szerencsétlen szavak ezek! Amúgy számomra a legirritálóbb "független véleményvezérek" azok, akik számára az objektivitás azt jelenti: Egy mondatban elintézi, hogy az egyik oldal "nem jó irány", míg a másik oldalról órák hosszan tudja sorolni, hogy az pedig miért "szintén nem jó irány". Azért megkérdezném egy pszichológustól, egy ilyen "objektív és pártatlan", de nem egyformán súlyozott eszmefuttatás után vajon a hangulatbefolyásolás milyen mértékű egyik vagy másik oldal megítélésével kapcsolatban?

A "Békevágy" és a "Megadásra felszólítás" messze nem ugyanaz a kategória. Egyszerűen elképesztő, hogy Schiffer az "objektivitás" címszó alatt összemossa az agressziót a "poltikai érdekérvényesítés" fogalmával. És a másik vérforraló, amikor az iraki és ukrajnai USA-hozzáállást összemossa. Az lehet vita tárgya, hogy Irakban az USA jogosan avatkozott-e be, mert ott a pro-és kontra érvek is felmerülnek. És ott idegen földön közvetlen katonai részvétel volt. Ám Ukrajna esetében ilyenről szó sincs. Egy megtámadott ország csak anyagi segítése köszönő viszonyban sincs a felvetett párhuzammal. A "demokrácia-érzékenyítés" ilyen formájú vádja pedig szintén pofán csapja az embert. Amikor egyik oldal gátlástalan politikai, gazdasági és jogi hatalommonopóliuma épül ki, az szerinte csakis belügy. Valószínűleg Kína belügyének tartja az ujgurokat, török belügynek a kurdokat, belorusz belügynek az ellenzék likvidálását, észak-koreai belügynek a brutális elnyomást. Schiffer méltán lehetett volna Hitler védőügyvédje egy elképzelt nürnbergi vádlottként. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy számára az erkölcs és moralitás "nem megjelenítendő" kategória. Számára nem léteznek "egyének", akiknek lehetnek a politikán felüli "emberi jogaik". Számára az országok nem emberek közössége, hanem csak egy "politikai fekete doboz", amelynek belsejéhez kívülről senkinek semmi köze, legyen abban szabadság vagy politikai-gazdasági-egzisztenciális elnyomás.

A kommentekből ismét kirajzolódik az "aki nincsen velünk, az ellenünk van" háborús pszichózis logikája. Eszerint mindenki, aki nem osztja a véleményünket teljes mértékben, az "ellenség" szekértolója. Vagyis szerencsétlen Schiffer választhat: vagy beáll valamelyik szekértábor mögé, és akkor legalább néhányan lájkolják, vagy megtartja a szellemi függetlenségét, és marad középen, ahol minden irányból zúdul rá a gyűlölet. Valójában nem azért, amit mond, hanem azért, amit nem mond. Jelenleg két szélsőséges vélemény uralkodik hazánkban és a világban. Az egyik azt mondja, hogy Ukrajnának (morális okokból) minden áron (akár az utolsó katona halála árán, akár Európa teljes gazdasági összeomlása árán is) győznie kell, az elfoglalt területekről ki kell szorítania az oroszokat, Putyint és Oroszországot le kell fegyverezni, kifosztani, és feldarabolni, hogy a jövőben ne jelenthessen fenyegetést senki számára. A másik moralizáló álláspont szerint Ukrajna egy korrupt és soviniszta latorállam, az USA érdekeinek európai hídfőállása, amelyik rövid fennállása óta elnyomja és terrorizálja a (részben ajándékba kapott) területén élő nemzeti kisebbségeket, nem tartja be a nemzetközi egyezményeket, mindenkit zsarol, követelőzik, megérdemli, hogy erővel döntsék meg, nem érdemel semmilyen támogatást sem anyagi sem katonai téren. A köztes álláspont szerint vészesen sodródunk egy világháború irányába, amiből minden országnak elsődleges érdeke kívül maradni. Az Oroszországgal szembeni nyomásgyakorlás eddig visszafelé sült el, mivel egy ekkora, nyersanyagokban gazdag, atomhatalommal rendelkező birodalmat nem lehet gazdasági szankciókkal és üres fenyegetéssel megroppantani. Az Ukrajnával határos országoknak egyik fél totális győzelme sem kívánatos, mivel nekünk sem Oroszország szomszédsága, sem pedig egy bosszúszomjas, a kisebbségeivel szemben erőszakos Ukrajna szomszédsága nem érdekünk. A kívánatos az lenne, ha rá lehetne szorítani a hadban álló feleket, hogy a veszteségeik leírásával olyan megegyezést kössenek, ami véget vet a pusztításnak, lehetővé teszi az újjáépítést, és mindkét állam számára a kölcsönösen előnyös együttműködést, a területeiken élő kisebbségek legteljesebb nyelvi és kulturális autonómiája mellett. Na ezt a köztes álláspontot mindkét előbbi szélsőség úgy minősíti, mint a másik szélsőség propagandája.