Mikor lesz béke?

„Hajlok rá, hogy a lényeget illetően hitelt adjak a svájci Neue Zürcher Zeitung értesülésének arról, hogy az USA titkos diplomáciai csatornákon, Ukrajna kárára területi engedményeket kínált az oroszoknak a békéért. Nyilván nem »felajánlották Ukrajna 20 százalékát«, ahogy a lap fogalmaz, de a lényeg ez lehetett: az USA tudomásul venné a jelenlegi határok befagyását azzal, ha a megmaradt Ukrajna a nyugathoz integrálódhat. Elhiszem, hogy a háború további fenntartását az USA már nem támogatja, talán mert túl nagy kockázatokat hordoz, a haszna pedig a számukra már csekély. Azt a céljukat, hogy Oroszországot alapjaiban megrendítsék, már elérték, de az orosz állam összeomlása, az azt követő káosz már nem áll érdekükben. Természetesen Ukrajna teljes orosz megszállása sem.

Egy ilyen megegyezésre, stílszerűen szólva dealre akkor van esély, ha a kezdeményező jutalmat és büntetést is kilátásba helyez: ezt kapod, ha elfogadod, ezt, ha nem. Ebben az esetben a jutalom az új határok tudomásul vétele, a büntetés a fegyverszállítások fokozása lehetett. Mint tudjuk, az utóbbi következett.

A hírek szerint ugyanis a békejavaslatot mind az oroszok, mind az ukránok elutasították, azon egyszerű okból, hogy mindkét fél hisz a saját teljes győzelmében. És itt van a kutya elásva. Az ukránokat ebben a hitükben Európa politikusainak többsége is támogatja – legalábbis ezt mondják. A legfontosabb kérdés ma az, hogy vajon így is gondolják-e. Az Ukrajnába irányuló fegyverszállításokkal vajon a sikeres támadást, vagy a sikeres védekezést támogatják-e. Van egy olyan benyomásom, hogy gondosan kimérten és megtervezetten az utóbbit. Úgy adagolják a fegyvereket, hogy az ukránok ne tudjanak jelentős támadásokat végrehajtani, de vissza tudják verni a további orosz előnyomulást. Mintha a feleket arról akarnák meggyőzni, hogy törődjenek bele a jelenlegi helyzetbe.

Ilyesmire egyelőre egyik sem hajlandó, ráadásul a nyugati közvélemény is az ukrán győzelemre van kondicionálva. A Nyugat alig felmérhető anyagi áldozatokat hozott és hoz is még Ukrajnáért, a közvéleménynek kapnia kell valamit ezért az áldozatért. Egyhamar elcsapnák azt a politikust, aki most az oroszoknak engedményeket tevő, rossznak minősíthető békével állítana haza.

Jó békére viszont ma nincs semmi esély. A háború szörnyű gépezete majd akkor áll le, ha a beletörődés lelkiállapota széles körben létrejön, és a rossz béke is elfogadhatóvá válik. De az nem hamar lesz. Amíg a helyzet eljut idáig, még nagyon sok ember fog meghalni a csatatereken.”