Egy évvel ezelőtt, amikor a zsarnok rárontott egy szabad és független országra, még azzal nyugtattam, el fogom tudni mondani a fiamnak, mi ez a háború

„Egy évvel ezelőtt, azon a napon, amikor a zsarnok rárontott egy szabad és független országra amikor – Adyval szólva – »az égből dühödt angyal dobolt riadót a szomorú földre«, még azzal nyugtattam, el fogom tudni mondani a fiamnak, mi ez a háború.

Aztán persze nem voltam képes elfogadható választ adni a valódi kérdésre: miért? Hiszen éppen ez a gyerek, minden gyerek csodája. Hogy a legfontosabbat látja nagyon élesen: az embert. Ezt a háborút sem lehet megmagyarázni innen nézve. Az ember felől. És ezt a háborút sem lehet máshonnan nézni, csakis innen. Az ember és az emberség felől.

Aki arról szónokol, ő tudja, milyen a háború, az nem mond igazat. Kijevben, Bucsában és Beregszászon belém égett, hogy hiába tanultam, olvastam róla, fogalmam sincs, mit jelent a háború. Mert a háború nem máshol, hanem a tekintetekben van, a szemekben van. Az anyákéban, akik várják haza a férjüket Kijevben. A fiatalemberében a kórházban, aki alig múlt húsz, de azt mondhatja magáról: háborús veterán. A bucsai pap szemében, aki megmutatta nekem, hol lőtték halomra a gyülekezetének tagjait. A kijevi polgármesterében, aki megmutatta nekem a lebombázott házakat. És a beregszászi polgármester tekintetében, akivel végigjártuk a temetőt, tisztelegve a hazájuk, Ukrajna védelmében elesett magyar katonák emléke előtt.

Én nem tudok, nem is akarok mást mondani azoknak a politikusoknak sem, akik most tűzszünetről papolnak, szankciókról hablatyolnak, üzleti érdekekről értekeznek, akik a pávatáncban és a hintapolitikában annyira elszédültek, hogy elveszítették erkölcsi iránytűjüket, hogy nézzenek ezekbe a szemekbe. Ne csak beszéljenek a bátorságról, hanem legyenek bátrak. Menjenek Kijevbe, menjenek Bucsába, és nézzenek bele az emberek szemébe.

Magyarország nem egyenlő a kormányával. Nem nyugodhatunk bele abba, hogy Magyarország ismét a történelem rossz, gonosz oldalára kerüljön. Nem nyugodhatunk bele abba, hogy bár nem látjuk még a háború végét, de azt igen: Magyarország ennek vesztese lesz. Azzá teszi az a politika, amit Edmund Burke írt le egykoron oly fájóan pontosan: »Nem erényeit áldozta fel érdekei oltárán, hanem érdekeit árulta el, hogy áruba bocsáthassa erényeit!«

Nincs magyar érdek abban, hogy a magyar kormány »vérrel vásároljon szegénységet« ennek az országnak. Kitartani az elveink és az értékeink mellett, tanúbizonyságot adni emberségből és szolidaritásból – ez a magyar érdek. És a béke. A békét Ukrajna nemzeti szuverenitásának és területi integritásának biztosítása hozza el, ennek pedig ma az euroatlanti együttműködés és szolidaritás erősítése a feltétele. Budapest a béke mellett áll, Budapest Ukrajna mellett áll, Budapest az euroatlanti együttműködés és szolidaritás mellett áll, és ebből nem enged.”

Nyitókép: Karácsony Gergely Facebook-oldala