A jövő tervezhető (lehetne)

„A tervezés lényege az, hogy az állami és magánberuházások összhangban vannak egymással, az állam olyan befektetéseket támogat pénzzel, kedvezménnyel, engedéllyel, amelyek beleillenek a távlatos fejlesztési tervbe.

A külföldi befektetések elbírálásánál ugyanennek az elvnek kell érvényesülnie: azok kapjanak zöld utat, akik olyan fejlesztési célokat valósítanak meg, amelyekre itthon nincs elég tőke vagy tudás. A nyilvános, a tervben előre meghirdetett célok megnehezítik a korrupciót, a lobbizást, hiszen mint egy puzzle-ban, előre látható, hogy hová, milyen formában szükséges egy beruházás. A távlatos tervezés a hazai kis- és középvállalkozások számára lehetővé tenné, hogy felkészüljenek a beszállítói és kiegészítő tevékenységre. A közösségi tulajdonú vállalkozások is egy megtervezhető és támogató keretben érvényesülhetnének. Mindehhez természetesen szükség van olyan banki politikára, amely tulajdoni vagy dirigációs formában, de az állami tervek megvalósítását segíti.

Orbán Viktor középhatalmi álmai irreálisak. A következő tizenöt-húsz évben azok a lányok és nők szülnek majd, akik már itt élnek velünk: minden trend szerint kevesebbet, mint eddig. Az ország területe és nyersanyagkincse sem fog gyarapodni. Geopolitikai helyzetünk legjobb esetben nem fog romlani, de az egypólusú világ széthullása nehéz jövőt vetít előre. Ilyen körülmények között különösen fontos, hogy humán és anyagi erőforrásainkat megtervezetten, fontos és egymásra épülő célok megvalósítására használjuk fel. Uniós tagságunk gazdasági előnyeire úgy kell tekintenünk, ahogy egy józan család gondol a rokoni segítségre. Jó, ha van, de ha nincs, akkor is meg kell élnünk. Különösen igaz ez az energiára. Tervezni azzal lehet, ami biztosan a rendelkezésünkre áll.

Tudom, hogy a mai kormánytól nem várható el az átlátható és felelős állami tervezés bevezetése, noha sok jobboldali közgazdásztól sem lenne idegen a gondolata. Az ellenzéknek azonban érdemes lenne az amúgy fontos helyi csaták megvívása mellett egy tizenöt éves nemzeti terv vázlatát megfogalmaznia. A hozzánk hasonló helyzetű országok az állami és magánkezdeményezés okos összehangolásával jutottak előre, s ennek legjobb formája az állami tervezés.”

Nyitóképen: Hegyi Gyula. Fotó: Szűcs Ágnes