A tudás és a hülyeség autonómiája
A magyar tudományos kutatói hálózat ökoszisztémáját a HUN-REN fogja össze, amely az Országgyűlésnek benyújtott tervezet szerint sajátos jogállású intézményé válik.
Monostori Tibor („közgazdász, történész”) terjedelmes írásban ostromolja az MCC tudományosságának falait, szerinte ugyanis harmad- és negyedvonalbeli szakmai vezetők tanítanak az MCC-ben.
Írta: Constantinovits Milán, az MCC szakmai főigazgató-helyettese
A Magyar Narancs hasábjain Monostori Tibor (»közgazdász, történész«) terjedelmes írásban ostromolja az MCC tudományosságának falait. Központi gondolata, hogy tehetséggondozó intézményünk elvérzik a tudománymetria szigorú kritériumrendszerén, oktatóinak, előadóinak többsége meglátása szerint nem éri a nemzetközi sztenderdet.
Állításainak aládúcolására az MCC akadémiai stábjának publikációs indexét veszi górcső alá, illetve a nemzetközi teljesítményt helyezi szubjektív mérlegre. A sommás konklúzió szerint „a Kárpát-medencei tehetséggondozáson azonban nem négyzetet emelnek, hanem gyököt vonnak – a munkát és a tényleges tehetséggondozást továbbra is jobbára az eddigi szakmai műhelyek fogják elvégezni. Az ár-érték arány lesújtó, és az MCC bizonyos területeken kifejezetten a tehetséggondozás karikatúrájává kezd válni.”
Nem kételkedve a szerző elkötelezettségében a tudományos objektivitás iránt, és bízva a konstruktív eszmecsere építő hatásaiban, érdemes néhány, a kritikában nem tárgyalt szempontból is megvilágítani az MCC tehetséggondozási tevékenységét. Hangsúlyozottan a tehetséggondozás mérhetőségére és összetettségére fókuszáljunk most, és engedjük el azt a finom anomáliát, ami a publikációs indexek önkényes méricskéléséséből fakad.
A szerző ugyanis felrója az MCC-s oktatók szerinte kritikátlan publikációgyűjtögetését az MTMT-ben, ugyanakkor a saját, Magyar Narancsban megjelent írásait tudományos közleményként rögzíti, ahogy lazán felvezeti a „Kálvinista rap Amerikából, avagy könnyűzenei ajánló és közéleti gyorstalpaló politikusoknak” című opuszát is az elvileg tudományos művek tárházába. (Becsületére váljon, a wmn.hu-szintű írást legalább ismeretterjesztő jelleggel lajstromozta, ahogy a Bod Péter Ákossal készített interjúját vagy az Élet és Irodalomban megjelent, református egyházat ostorozó glosszáját is.)
De vissza a tehetséggondozás kérdésköréhez. Egyfelől itt, az MCC-ben hiszünk abban, hogy a tehetségfejlesztés, a nemzetközi tudományos-közéleti színtéren is magabiztosan tájékozódni képes emberfők kiművelése összetett feladat. Ebben a több éven át tartó oktató-nevelő munkában fontos komponens az akadémiai stáb tudományos képzettsége, azonban a kiváló tudósok mellett a gyakorlati szakemberek közreműködése is nélkülözhetetlen.
Intézményünk ugyanis nem kívánja helyettesíteni a felsőoktatást, a tehetséggondozás területén ugyanakkor egyedülálló értéket képvisel a személyes mentorálásra, a nemzetközi kapcsolatrendszerre és a gyakorlatközpontú, tapasztalatszerzésre épülő oktatási programjával. Az MCC hozzáadott értéke a teoretikus és gyakorlati szakemberek összhangjában, a hallgatók részvételével megvalósított műhelymunkában és a személyiségközpontú fejlesztésben áll.
Ahogy az eredeti írásban is idézett Oktatási és Nevelési Stratégiánk is rögzíti: Collegiumunk a teljes személyiség formálására, az egyéni tehetségterületek kimunkálására koncentrál, ami túlmutat az akadémiai jellegű ismeretközvetítésen. Küldetésünk sikeres teljesítéséhez a nemzetközi kapcsolatépítésben, a közigazgatásban, az üzleti világban vagy épp a média működésében sokéves jártassággal bíró szakemberekre is szükség van, akik nem csak a tudománymetria gyakran életidegen pontversenyében jeleskednek, hanem az oktatás, az iskolaszervezés, a csapatépítés területén is.
Nem szabad elfeledni továbbá, hogy az MCC huszonhét éves, sikeres működésének alapját a közösségi szemléletmód, az inspiráló szakmai-emberi közösség kialakítása és megőrzése jelenti. Hallgatóink egymással és egymástól tanulnak, ihletődnek, lépnek szakmai életútjukon előre. Az alkotó szellemű kis- és nagyközösségek önszerveződését olyan tanáregyéniségek segítik, akik személyiségükkel is pozitívan hatnak diákjainkra.
Végül: az MCC-s karrierutak, a képzéseken túlívelő emberi kapcsolatok, az egyre gyarapodó és a tutoriális szemléletben intézményünket szakmailag is támogató alumniközösség azt mutatja, hogy intézményünk hiánypótló munkát végez. Szombathelytől Csíkszeredáig közel hétezer diáknak biztosítjuk azt a szellemi szabadságot és szakmai inspirációt, ami a társadalom cselekvő tagjaivá emelheti őket – akár az akadémiai szférában, akár a gyakorlati szakterületeken.