Tanítani

„Ahogy eddig, továbbra is egyetértek azokkal, akik szerint a magyar pedagógusok jelentős béremelési igénye méltó és igazságos. Egyetértek azokkal, akik szerint a kormány ebben az ügyben mulasztásban van, és sürgős feladat ezt a mulasztást korrigálni.

Mégis, látva az egész nyugati világban kialakult, egyre súlyosbodó tanárhiányt, az a benyomásom, hogy a legnagyobb probléma nem a fizetéssel van. Hanem azzal, hogy a tanárok eszköztelenné váltak az egyre több közömbös és renitens gyerekkel szemben. Úgy tűnik nekem, hogy a tanári pályából éppen az kezd kikopni – nem csak nálunk, az egész világon –, ami egykor a legvonzóbbá tette: a tudásátadás semmihez sem hasonlítható varázslata. Helyette marad a reménytelen, mert eszköztelen küzdelem legalább az órai fegyelem fenntartásáért, a kötelező feladat legalább adminisztratív teljesítéséért.

Fogalmam sincs, hogy ezen a helyzeten hogyan lehetne segíteni. Nyilván nem lehet visszaadni a tanároknak a jogot arra, hogy megpofozzák az arra egyébként rászolgáló diákokat. De ki marad meg a pályán, ha a diák büntetlenül köp rá, és nem csak átvitt értelemben?

Valaha a tanári pálya volt a legszebb mind között – félek, hogy ma már csak kevés iskolában az. És ezen a magasabb fizetés sem segít.”

Nyitókép: Bencsik Gábor Facebook-oldala