„Mi szeretjük a szlovákokat. Már miért is ne szeretnénk őket – a nagyanyám például, a rajongásig szeretett drága nagyanyám szlovák lány volt, »tót« lány volt, Liptáknak született, vagyis akkor negyedrészt az én ereimben is »tót« vér csordogál, s ennek igenis van jelentősége errefelé, kulturális és történelmi emlékezetek frontján mindenképpen.
Voltak egymással bajaink, de kinek nem voltak kivel, ugye... főleg errefelé.
De azt hiszem, már régen megbékéltünk ővelük, s talán lassan ők is megbékélnek végképp, amiért akárhová mennek a hazájukban, magyar múlt néz vissza rájuk. Megtanulnak együtt élni ezzel – nem is olyan nehéz ám, különösen, ha a pusztulni készülő világ perspektívájából nézzük a dolgokat, ha a megrothadt lelkű és agyú Nyugat felől nézzük a dolgokat, ha a közös múlt és a közös érdekek felől nézzük a dolgokat. Jó palócok, tót atyafiak – ez az, ami számít.
Éppen ezért óva intenék mindenkit, hogy a kötelezően jobban felhúzza magát a szlovák külügyminiszter dolgain és szavain. Maradjunk stílusosak: a jelenlegi szlovák külügyminiszter egy ostoba, aljas kis szarjancsi. És a napjai meg vannak számlálva.”
Nyitókép: Andrei PUNGOVSCHI / AFP