„Mert biza, a szövegeit olvastam. Nem az egész életművét, hadd jegyezzem meg. Volt, amit – őszintén mondom – nem egészen értettem és nem azért, mert én nem voltam, vagyok annyira elegáns, hanem hiányzott a tudás, műveltség ahhoz szükséges aranyfedezete. És persze volt olyan szöveg is jócskán, amit gond nélkül megértettem. Az utóbbi két évtized publicisztikai és esszétermésének oroszlánrészét olvastam. És igen gyakran a központozáson, névelőkön kívül semmivel sem értettem egyet. És ez rendben is van. (Talán ő is rábólintana, elegánsan.) Viszont az írások mellett egyszerűen nem tudtam elmenni. Mert a gondolat, a szövegkezelés, a stílus oly nagy mértékű eleganciája egyszerűen odavonzott, mint lámpafény az éjjeli lepkét. Nos, ezért tartom Tamás Gáspár Miklóst elegánsnak.
Kolozsvárinak pedig azért tartom a fent megidézett négy hatalmas gondolkodó embert, mert azok voltak. Ketten itt is születtek: Egyed Péter és Tamás Gáspár Miklós. Szőcs Géza Marosvásárhelyről, Marius Tabacu pedig a Bihar megyei Tótiról érkezett Kolozsvárra, hogy mennyire tekervényes utakon, most nem fontos. Olyan alkotó, gondolkodó, értelmiségi volt ez a négy kolozsvári Elegáns, akik a lehető legtágabb értelemben meghatározták számomra (és ahogy nézem, nem csak) a világot, mint elgondolható szövetet.