Gyurcsány szerint ő ma a pislákoló remény a magyarok számára

„Lassan az ember fel sem szegi a fejét, amikor hasonló hagymázas gondolatokat olvas a baloldal részéről, hát még Gyurcsánytól. De amikor az az alak beszél megmentői szerepről, aki néhány év alatt eljuttatta az országot a tönk szélére, aki eladta a nemzeti vagyont, aki válság nélkül is káoszt teremtett és magyart a magyar ellen uszított, azért minden jó érzésű embernek ökölbe szorul a keze. Gyurcsány pedig emelte a tétet: most, amikor a háború és energiaválság nehéz pillanataiban is összehasonlíthatatlan a különbség a mostani kormány és a szocialista-szabaddemokrata ámokfutás, a gyurcsányi őrület között, a szemkilövető szerint ő a pislákoló remény a magyarok számára.

Vajon miféle gonoszság vezetheti azt az embert, akit szektáján kívül minden normális gondolkodású magyar ember a háta közepén sem akar látni? Miféle rombolási ösztön dolgozhat egy Gyurcsány-féle emberben, akinek nincs más életcélja, mint a magyar nemzet sárba tiprása, ellentétetek generálása, hergelés és folyamatos uszítás, vaskos hazugságok tömkelege. Csak ilyen ember írhat arról olyan múlttal, mint az övé, hogy

Magyarország durva hely lett. Akarták, hogy ilyen legyen. Szavaik megmérgeztek bennünket. A jókat is. Lassan a jók is az ő szavaikat mondják. Aki mégis a sajátját próbálja, visszhangtalanul kongó ürességbe zuhan. Zuhanhat.

És igen, Gyurcsány Ferenc beszél a jóról és arról, hogy hazánk durva hely lett, ezen kívül nem sült le a képéről a bőr, amikor mérgező szavakról delirált. Talán elmagyarázhatná a devizahiteleseknek, a tobzódása alatt cserben hagyott nyugdíjasoknak, a 2010 előtti egyetemistáknak és minden magyar embernek, hogy mit jelentenek a mérgező szavak.”

Nyitókép: Kisbenedek Attila/AFP