„Lassan az ember fel sem szegi a fejét, amikor hasonló hagymázas gondolatokat olvas a baloldal részéről, hát még Gyurcsánytól. De amikor az az alak beszél megmentői szerepről, aki néhány év alatt eljuttatta az országot a tönk szélére, aki eladta a nemzeti vagyont, aki válság nélkül is káoszt teremtett és magyart a magyar ellen uszított, azért minden jó érzésű embernek ökölbe szorul a keze. Gyurcsány pedig emelte a tétet: most, amikor a háború és energiaválság nehéz pillanataiban is összehasonlíthatatlan a különbség a mostani kormány és a szocialista-szabaddemokrata ámokfutás, a gyurcsányi őrület között, a szemkilövető szerint ő a pislákoló remény a magyarok számára.
Vajon miféle gonoszság vezetheti azt az embert, akit szektáján kívül minden normális gondolkodású magyar ember a háta közepén sem akar látni? Miféle rombolási ösztön dolgozhat egy Gyurcsány-féle emberben, akinek nincs más életcélja, mint a magyar nemzet sárba tiprása, ellentétetek generálása, hergelés és folyamatos uszítás, vaskos hazugságok tömkelege. Csak ilyen ember írhat arról olyan múlttal, mint az övé, hogy